2014. aug 27.

Horn és Pető, tuszik és hutuk, a mikrofon és én - így indult a Cervinus rádió II.

írta: korbelygyorgy
Horn és Pető, tuszik és hutuk, a mikrofon és én - így indult a Cervinus rádió II.

Előzmény: Húsz éve történt - így indult a Cervinus rádió I.

Akármilyen vicces is, a kezdeti időkben a rádiózásban egy dolog zavart csupán, maga a mikrofon. Valójában verbális kommunikációs problémáim soha nem voltak, ám több ember előtt beszélni már nem igazán szerettem, illetve tudtam, legyen az iskolai felelés vagy éppen kiselőadás - a nagyobb hallgatóságot a mai napig ezerszemű szörnynek érzem, pedig túl vagyok már jónéhány pódiumbeszélgetésen, konferenciaelőadáson, illetve egy kis ideig óraadó is voltam egy médiaiskolában.

Ennek megfelelően én egy háttérember "állásra" gyúrtam a Cervinusban, így megcsíptem minden rádió favágó pozícióját, a hírszerkesztést. Akkoriban ez ugyanis tényleg annak számított: nem volt még internet, ahonnan ki lehetett volna lopkodni a híreket, az újságcikkek pedig ugyebár nem úgy íródnak, hogy azokat egy bemondó könnyedén fel tudja olvasni. Sőt ekkor még ingyenes hírszolgáltatók sem működtek, s ha elő is fizettük volna az MTI-t, nem volt technikai apparátusunk az infók fogadására (telex, illetve modem).

Jaj, mikrofon!

Volt viszont teletext, illetve mellette egy 386-os PC nyomtatóval, így az országos hírekkel nem volt gond. Annyi újságírói rutinom már volt, hogy rövid leadet, illetve további két-három mondatos kifejtés írjak egy-egy hírbe, fordított piramis módszerrel, szigorúan úgy, hogy a mondatok ne legyenek nyelvtörők.

Politikai értelemben ezek voltak a boldog békeidők, hiszen teljesen függetlenek voltunk mindentől és mindenkitől, a helyi hatalom nem próbálkozott, ha szerepelhettek, megköszönték. Demeter Lászlónak hívták az akkori polgármestert, emlékeim szerint MDF-es volt, egy teljesen korrekt fazon, aki nem is indult a következő ciklusban (éppen az MSZP-SZDSZ győzelemmel zárult országgyűlési választás után voltunk néhány hónappal, illetve ugyancsak néhánnyal az őszi helyhatósági választás előtt). A város első és egyetlen MSZP-s választott országgyűlési képviselője Szöllősi Istvánné volt, egy ismert országos politikus, akit az országos szoci földindulás keretében valahogy megválasztották az egyébként hagyományosan jobbos városban.

Bár nyilvánvalóan az általam szerkesztett hírekre nem nagyon emlékszem, annyi azonban megvan, hogy a belföldi híreket az akkor bimbózó koalíciós válság uralta (lényegében minden napra jutott több Horn Gyula-Pető Iván beszólás, azt hiszem, az ingatlanadó miatt), a nemzetközi helyzet akkoriban nem nagyon fokozódott, a külföldi hírek élén a tuszik és hutuk egyébként rendkívül brutális háborúja állt Afrika szívében.

Erre a logóra nem emlékszem, de ezt dobta ki a Google a Cervinus kulcsszóra, szóval hiszek neki

A helyi hírek forrása nyilvánvalóan a helyi sajtó volt, ám ez csak heti egyszer jelent meg, illetve a két megyei lap nap hírei (Ekkoriban indult a Békés Megyei Nap, ám én még nem dolgoztam itt). Szépen lassan jöttek a saját információk is, úgy ahogy egy jó rádióban lennie kell: elkezdtek bennünket telefonon hívogatni, faxot küldeni, személyesen behozni egy-egy meghívót, sőt a kollégák is nyitott szemmel kezdtek el járni a városban. Szegény Regős Matyi egyszer lényegében kiöntött egy kanna benzint, miután kocsijával rátapadt egy tűzoltóautóra, amit Gyomaendrődig követett, ám kiderült, hogy itt nem lesz bejelentkezés tűzeset helyszínéről, az autót szemlére vagy valami hasonlóra vitték át a szomszéd városba.

Ekkoriban már voltak ilyen nagy darab hordozható rádiótelefonok, nekünk is volt néhány (már nem emlékszem, hogy szponzori cucc vagy saját), éltünk is az akkori csúcstechnikával: eseményekről jelentkeztek be a tudósítók, vagy éppen hangulatos életképeket kaptunk a piacról, a mezőtúri kompról vagy például Bukó, a későbbi fesztiválguru a Szigetről jelentkezett be naponta - a rádió miatt maradtam le egyébként a másodikról, melyet Woodstock jegyében rendeztek és akkor még imádnivaló hely volt. A telefonos bejelentkezésre épült egyébént a Szomszédoló című műsor is, melynek a célja az volt, hogy Szarvas mellett a környező települések is szerepeljenek.

A mikrofont természetesen így sem úsztam meg, de a híreket más olvasta fel. Néhány interjút el kellett készítenem, mint ahogy pár reklámban is szerepel a hangom (legnagyobb sikere a Makikám... kezdetű szpotnak volt, mely egy Szlovák Norbival közös dialógusunk, nem tudom már, mit reklámoztunk vele, de olyan jó sikerült, hogy külön kérték a hallgatók).

Hasonlóan állt a mikrofonkérdéshez Szenes Jani is, emlékszem, még az első stúdió előtti játszótéri padon idegesen beszélgettünk erről, de aztán megtörtént a csoda: a csendes, szolid, visszafogott, nálam kb. 5-6 évvel idősebb főszerkesztő úr felszabadult a süketszobában és mthihetetlen lendületű show-t nyomott, például a reggeli lapszemléi szerintem a helyi rádiózás csúcsait döngették.

A rádió arca és hangja, Dankó Ervin egy korabeli fotón


Viszonylag sok szerkesztett műsort adtunk - ez annak idején jellemzője volt a helyi rádióknak nem csak a felszabaduló szellemi energiák miatt volt erre lehetőség, hanem mert a pályázatoknál figyelembe is vették az effajta közösségi hozzáállást. Ezeket a műsorokat igyekeztünk "kiszervezni", azaz olyan szakemberekre bízni, akik a legjobbak az adott területen. Így lett például a szlovák műsorok gazdája Mótyán Tibor, a helyi szlovák önkormányzat elnöke, egyébként egy rendkívül sokoldalú helyi fazon, a diákműsort pedig a már említett Laár pour Laár-klón, de egyébként zseniális helyi gimisek kapták.

És persze nem maradhattak el a rádiós szórakoztatás fontos paneljei sem: kívánságműsor, horoszkóp, évforduló, sztárpletykák - ezek azonban már a mára meghonosodott one man show keretében zajlottak, azaz egy adott sávnak egy házigazdája, műsorvezetője volt, aki maga gazdálkodott az idejével zene- és reklámszünetekben. Nem véletlenül haladt ebbe az irányba a közszolgálati rádió Such György idejében, hiszen a nem túl merev műsorsáv alkalmas arra, hogy a rendkívüli infókat megszakítás nélkül el lehessen mondani.

Ebbe a körbe tartozott az időjárás - ezt igazi celebekre (bár akkor még nem használtuk ezt a kifejezést - bíztuk annak idején: az Aigner-Pártai házaspár nyomta telefonon, így futtatták akkor induló vállalkozásukat, mely később komoly karriert futott be, dolgoztak az RTL-nek is többek közt. Az volt a legviccesebb, hogy amikor felhívtuk őket, a megbeszélt időpontban, mindig ez volt az első kérdésük:

- Milyen idő van Szarvason?

- Várjon, kimegyek, megnézem... Ööö, süt a nap.

- Akkor jó, mehetünk adásba.

Jártak más híres emberek is a rádióban, egy helyi jobbos könyvesboltos például behozta az Ulbrich András-Váradi Klára bemondó-házaspárt, akik annak idején a Kossuth rádió hangjai voltak. Egy péntek délutáni magazin vendégei voltak, s a slusszpoén az volt, hogy ők olvassák be egészkor a híreket. Persze én nem hallottam az élő adást, a hírek után rohan hozzám valaki: azonnal gyere be a stúdióba. OK, beültem negyediknek, bár fogalmam sem volt, hogy miért, aztán kiderült, hogy Ulbrichéknak annyira tetszettek a hírek, hogy - tényleg nem én találtam ki -, szerintük bármikor felveszik a versenyt a Kossuth híreivel. Ennek örömére pár percre én lettem az interjúalany, lényegében ők kérdezgettek, ki vagyok, mi vagyok. Se köpni, se nyelni nem tudtam, mitagadás, jól éreztem magam a váratlan rivaldafénytől: ez volt az én kis kvázi "Kossuth-díjam" és első komoly rádiós szakmai elismerésem.

Folyt. köv.

 

Szólj hozzá

Cervinus rádió