Nem mindennapi magyarországi vendég járt nálunk Hausen im Wiesentalban: Szíjjártó Péter külügyminiszter. A látogatás abszolút magánjellegűnek tekinthető, hiszen sem testőrök, sem stáb (csak egy titkárféle emberke), de még fotózás sem volt.

A múlt héten hívtak fel a KüKüm-ből, hogy fogadnánk-e lakásunkban a külgazdasági és külügyminisztert. Először azt hittem, valami rossz tréfa, de kiderült, hogy nem, van ugyanis egy nem publikus projekt, melynek célja a külföldön élők, elsősorban értelmiségiek hazacsábítása. Ennek jegyében maga a külügyminiszter látogat meg néhány érintett családot és megpróbál tájékozódni, afféle nemzeti konzultációként, miként érhetnék el ezt legkönnyebben.

Megvolt az egyeztetés, de kértük, azért ne bolygassák fel kisvárosunk életét mindenféle diplomáciai csinbumm cirkusszal, de megígérték, hogy abszolút magánjellegű lesz a látogatás: a miniszter repülővel érkezik Baselbe, ahonnan a müncheni konzulátus autója szállítja majd hozzánk, illetve más, a térségben élő magyarokhoz, egy Grenzach-Wylenben élő tanár-házaspárhoz, illetve egy lörrachi fogorvoshoz.

Kedd volt a kijelölt nap, úgy intéztük, hogy mindannyian itthon legyünk. Csöngetés, Szíjjártó és egy másik fiatal férfi állt az ajtóban (egy futsallos? ki tudja). Kávé, üdítő, udvariassági körök, majd jött a lényeg: a miniszter felvázolta, hogy mi a Gyere haza nemzeti konzultáció lényege: azokat a pontokat keresik, amiken változtatni kell ahhoz, hogy hazatérjenek az EU-ban vagy más országokban hosszabb-rövidebb időre letelepedett magyarok. Természetesen az anyagiakon túl, hiszen azzal tisztában van, hogy az itteni fizetéseket überelni lehetetlen, ám bizonyára vannak olyan pontok, amik elősegíthetnék mindezeket.

Nem volt nehéz választ adni, Erika a jogi szakma helyzetét elemezte fél órán keresztül (a klasszikus jogász állások beteltek, a közigazgatásban pedig bólogató robotokká válik mindenki), én pedig néhány példával érzékeltettem saját tapasztalataim alapján a vidéki sajtó kiszolgáltatottságát, például hogy miként kaphat valaki saját blogja miatt írásbeli figyelmeztetést saját főszerkesztőjétől.

Meg aztán levetítettük neki a friss hazai botrányfilmet, amin óvodások éltetik a kormányablakot, akárcsak Észak-Koreában. Mindeközben Szíjjártó kísérője vadul jegyzetelt.

A beszélgetés természetesen megmaradt baráti keretek között, nem beszéltünk urizálásról meg keleti, déli nyitásról, futsalról és egyebekről, hiszen a "konzultáció" lényege nem ez volt. Így megmaradt a kedélyes jelleg, s másfél óra után így is váltunk el.