Most pedig ismét nosztalgikus percek következnek, az öregedő bloggerek már csak ilyenek.

De hogy is hagyhatnám ki ezt a remek tablót, mely húsz évvel ezelőtt, a Békés Megyei Nap egyéves születésnapja alkalmából jelent meg a május 9-ei lapszámban. Mint az az ügyetlenül, mobillal készített fotón látszik, a megsárgult, viharvert (talán még kávéval is leöntött) papírt nagy becsben tartom, hiszen még keretet is kapott az évek során. 

Nem elsősorban azért tartom fontosnak megemlékezni erről a lapról, mely mindössze nyolc évet élt, mert csúnyán, egészen pontosan maffiamódszerekkel végezték ki, hanem mert ez volt az első és - hmmm - egyetlen műhelyszerűen működő szerkesztőség az életemben. Ami azt jelenti, hogy tényleg közösségként működött, nem csak munkahelyként; ahol a cél nem a profitszerzés, hanem az alkotás öröme, ott az ember kreatívabban dolgozik és több mindent feláldoz önmagából.

Igazságtalanság lenne kerekperec kijelenteni, hogy csak a Nap volt igazi műhely, valójában a Beol is az első időkben műhelyként funkcionált, de multikörnyezetben nem sok tere volt az alulról jövő kezdeményezéseknek, ráadásul helyben inkább a cukiságszerű tartalmat várták el a "rázósabb" témák helyett, míg nekem inkább az Index-444-Cink világ feküdt volna, helyette a vvévás-vargaviktoros irányba tolták a lapot, mert ez utóbbiak nem fenyegetőztek hirdetésmegvonással.

Végignézve az arcokat azonban felfedezhetünk egy csomó embert a későbbi népújságos csapatban is, bár sokan természetesen már érintőlegesen sem tartoznak a médiavilágba, sokan pedig megérdemelt nyugdíjas éveiket töltik - és ne feledkezzünk meg az időközben elhunytakról sem.

A karikatúrák egyébként kiválóak, egy Gyetvai Gellért nevű fiatal művészember készítette őket. Akiket nem ismert személyesen, egy fotó alapján próbált megragadni, így jártam én is:

Itt ugyebár egy bősz metálarc látható, ami azért soha nem voltam, nagy valószínűséggel a művész úr a szakállamból és a fülbevalómból (apró kicsi karika, nem lelógó szivecske) indult ki, talán utána is olvasott, hogy szeretem magam beleásni zenei témákba, szóval ez sült ki belőle. Mindenesetre én nagyon szeretem ezt a karikatúrát, igaz, nem is csináltam belőle például profilképet, hiszen csak ott és akkor volt igazán létjogosultsága.

Ha alaposabban megnéznéd a tablót, kattints rá és keress ismerősöket, igaz, be/meg/kijelölni nem tudod őket, de a kilencvenes évek közepének termékeny pörgésére mehet egy lájk.