2015. júl 07.

Privát Hegyalja III. - céhes közleményektől a tudatos kommunikációig

írta: korbelygyorgy
Privát Hegyalja III. - céhes közleményektől a tudatos kommunikációig

Előzmények: 

Privát Hegyalja I.

Privát Hegyalja II. - velük zöldültem én is

Hiába kötötte le a felkészülési időszak legnagyobb részét a zöld sátor programjainak megtervezése, leszervezése, levezetése, a fesztivál honlapján, illetve a műsorfüzetben a nevem mellett a sejtelmes "pr- és sajtófőnök" titulus szerepelt. Persze nem azért, hogy legyen valami rangom, hanem mert a háttérben végeztem ilyen irányú munkát, főleg az első években.

A hőskorban ugyan bőven elég volt annyi, amihez értettem: rövid, tömör, céltudatos sajtóközleményeket írni és eljuttatni a célszerkesztőségekbe, a megjelenéshez pedig latba vetni a szakmabeli ismeretségeket. A dolog rém egyszerűen működött, hiszen jóval kevesebb médium létezett, az online sajtó ekkoriban lényegében elsősorban az Indexet és az Origót jelentette, illetve az ismert print márkák online kiadásait - a szerkesztőségek azonban kivétel nélkül rendelkeztek már e-mail címmel, így nem kellett postával és faxszal szerencsétlenkednem. Szóval létrehoztam egy remek adatbázist rádiókból, tévékből, napilapokból, online médiumokból, hírügynökségekből és hajrá (Kelet-Magyarországra külön koncentráltunk, elsősorban a közeli megyékre: Borsod, Szabolcs, Heves, Nógrád, Hajdú-Bihar, Szolnok, Békés - ezekben még a legkisebb községi harsona is kapott közleményt).

hegya3beleptetes.jpg

Beléptetés

Néhány évig tényleg elég volt decembertól áprilisig havi, majd kétheti, heti rendszerességgel kiadni egy-egy friss infót fellépőkról, a fesztiválterületről, a szolgáltatásokról, stb. Ezeket többnyire Buko Béla határozta meg - ő volt egyébként a fesztivál arca is, ha tévéről, illetve fotózásról volt szó -, majd miután este, munka után megírtam, visszaküldtem csekkolásra, ha ok volt, mehetett is szét. Ugyanezek a szövegek kerültek fel a honlapra (azért nem linkelem, mert ott már a kingdomosok tartalma található), illetve ment ki a hírlevélbe. Később - haladva a korral - blogot indítottam a fesztiválnak, illetve lett twitteres accountunk is, ezt még én csináltam, a facebookos okosságok később jöttek.  A dolog működött is, a Hegyalja megkapta azt a sajtófigyelmet, amire számítottunk, például az MTI is szinte minden évben kiadta a közleményünk nyomán írt hírét, ami hozta magával azokat a médiumokat is, akiket esetleg nem értünk el. Természetesen a fesztivál idején is készült napi egy közlemény, legalábbis amikor már a mobilnet, illetve a wlan technológia alkalmassá vált arra, hogy könnyedén irodázhassunk a helyszínen, illetve a vasárnap reggeli záróközlemény volt mindig a hab a tortán: sokan voltak, mindenki jól érezte magát, jövőre veletek ugyanitt, miegymás. 

Ahogy telt az idő, a céhes, egyszemélyes sajtós megoldás egyre kevesebbnek bizonyult, hiszen a fesztivál nőtt, egyre nagyobb szükség lett a differenciált kommunikációra, illetve a pörgősebb megjelenésre. Ennek oka a sajtóvilág átalakulása mellett az volt, hogy a szigetes fesztiválok - különösen a Balaton Sound  - beárnyékolták a Hegyalját, saját elméletem szerint azért, mert a fiatal kulturális megmondóemberek, elsősorban az Index holdudvarán a Soundra jártak, illetve a Szigetre, itt találták meg a saját ízlésüknek megfelelő fellépőket, a Hegyalja számukra nem volt több, mint rocker véglények gyülekezete. A fotósok és a videósok csupa extrém idióta alkeszt fotóztak Tokajban kannásborivás, sárban fetrengés közben, az pedig valahogy lemaradt, legalábbis nem kapott akkora hangsúlyt, hogy a Motörhead, a Slayer és a Mastodon mellett azért ott volt például az EZ Rollers, a Dub Pistols, a Transglobal Underground, a Scooter és sokan mások a nem metálos szcénából, mint ahogy a magyar fellépők listája is igen sokszínű volt. 

hegy3napszemcsi.jpg

A helyi gazdaság gyorsan felismerte a lehetőségeket, a vezetés egy darabig húzódozott

Nagyon örültem, amikor a munkába bekapcsolódott a Shortcut, RayGun, majd a Próbakő, végül ennek utódszervezete, a Wolf Kommunikáció. Igazi - a jó értelemben vett - ügynökségi arcok voltak, akikkel együtt dolgoztunk, s akik tényleg új színt hoztak a fesztivál kommunikációjába: teamben dolgoztak, kreatívak volta és persze elvégezték azokat a feladatokat, melyre egy ember félgőzzel már nem képes: piackutatás, direkt marketing stb.. Bár egynémely közleményüket én sok esetben modorosnak találtam, ezt nem tettem szóvá, hiszen tudomásul kellett vennem, hogy én még a régi médiaiskolán szocializálódtam, az én stílusomat nem zabálják a gombamód szaporodó cukiságportálok. A munkakapcsolatból élő kontaktus lett, a mai napig előfordul, hogy Tibenszky Moni Lisával, Kolesár Krisztiánnal, Dankó Bencével, Saliga Enikővel vagy Dobozy Rózsával kommunikálunk valamilyen ügyben. 

A titulusban szereplő pr nem ennyire egyszerűen leírható, s nem is volt munkaköri leírásban, hogy mit kell csinálni és hogyan. Beletartozott a kapcsolattartás az ügynökségekkel és a regionális cégekkel VIP-belépő-ügyben, egy kis lobbizás a döntéshozóknál és hasonlók. Bár a helyi politikai potentátokkal a szervezők tárgyaltak többnyire, Tokaj erős embere, Majer János Hegyalja fesztivál-fóbiája lebontásában nekem is volt egy kis részem. Ez is még az első években történt: a polginak nagyon nem tetszett, hogy míg a fiatalok "teleszemetelik" a várost, addig a fesztivál igazi haszonélvezője Rakamaz, merthogy helyileg ide tartozik a helyszín. Ezt egy meghívólevelem újbóli visszautasításakor fogalmazta meg, sok más kifogással együtt. Igen ám, írtam válaszul, de tudtommal a fesztivál beszáll a hulladékkezelés költségeibe, nem beszélve róla, hogy azért Tokajnak is jut bővel adóbevétel, miután ugyanez a több tízezres tömeg gyakorlatilag kiissza a több éve felhalmozott készleteket és bizony nem minden esetben a legjobb minőséget kapják. Igen, de... és így leveleztünk napokig, majd a következő személyes találkozás során már tegeződve folytattuk. Majer úr nem csak a meghívást fogadta el a fesztiválra, hanem hajlandó volt pódiumbeszélgetésen is részt venni, mi több kijelenteni: annak a városnak van csak igazán jövője, amely élettel telik meg esténként, s a fesztiválnak köszönhetően Tokaj is ilyenné vált.

hegya3tomeg.JPG

Extázis 2000-től 2013-ig

Volt még egy visszatérő feladat, évről évre: a műsorfüzet összerakása. Ebből nyilván a szöveges részek tartoztak rám, zenekari ismertetők, turisztikai ajánlók, házirend és hasonlók. A legjobb időszak az volt, amikor a tördelés Békéscsabán, az A-Team irodáiban folyt, mert akkor műhelyszerűen készült a fesztiválozók zsebkönyve, Később máshol rakták össze, a szerzők-szerkesztők távmunkában dolgoztak, a produktum ugyancsak elkészült és kalauzolta a fesztiválozókat, igaz, az utolsó években már ide is beszivárgott az új idők technológiája és már androidos, illetve iOS-es appok segítették a koncertmenü összeállítását.

Ide kívánkozik, hogy a fesztiválnál betöltött szerepemet sokan félreértették, holott mindig igyekeztem hangsúlyozni, nem voltam tagja soha a csúcsmenedzsmentnek, kizárólag a felsoroltakért feleltem. Sajnos - vagy hála Istennek - a művészeti dolgokért más felelt. Nagyon sok zenész barátomnak, sőt fiatal zenészek szüleinek esett rosszul, amikor ezt udvariasan elmagyaráztam, hogy tényleg nincs közöm a zenei programokhoz, illetve ez a rendezvény nem úgy működik, mint Magyarország általában, azaz nem haversági, hanem szigorú művészeti és természetesen gazdasági szempontok szerint válogatják ki a fellépőket, mégpedig a nyilvánosan meghirdetett jelentkezési szisztéma alapján. Természetesen ha kaptam egy-egy komolyabb megkeresést, továbbítottam az illetékeseknek, olykor a szívem szakadt meg, hogy olyan elfeledett zenészek is voltak köztük, akiknek koncertjein az "őszinte, kőkemény" korszakban ott csápoltam, igaz, ők akkor sem álltak a reflektorfényben, viszont kiváló gitárosok, basszusgitárosok, dobosok, dalszerzők voltak, akik nem profitáltak a nagy visszatérési lázból.

Ezzel lényegében véget is ért a visszaemlékezés-sorozat, de zárásként a héten összeszedek néhány érdekes sztorit a 14 évből, úgyhogy

Folyt. köv.

 

 

Szólj hozzá

privát hegyalja