2017. júl 07.

14 éves az Alföldi blog - mit hoz a mesterséges és a leépülő intelligencia?

írta: korbelygyorgy
14 éves az Alföldi blog - mit hoz a mesterséges és a leépülő intelligencia?

Már vagy a tizedik nyitómondattal küszködöm, de nem találom az igazit, merthogy nem akarok sem mestertélten ünnepélyes, de hanyagul laza posztot sem az évforduló kapcsán. Mert valójában nem nagy dolog, hogy 2003. július 7-én egy akkoriban éppen helyét kereső kisvárosi fickó elkezd blogolni, s mivel az elsők közt van, legalábbis a magyar vidéken, így bizonyos sikereket is elér. Azonban 14 év mégis csak 14 év, még hogyha a blog nem is jelent napi olvasnivalót, sőt van, hogy huzamosabb ideig nem frissül. Nem beszélve arról, hogy a blogok régen elveszítették azt a szerepüket, amit a 2000-es évek elején betöltöttek.

book4.gif

2003-ra szerintem nem is sokan emlékeznek igazán. Ha azt mondom, a miniszterelnököt Medgyessy Péternek hívták, maximum egy kód ugrik be (D209), meg egy puccs, ami felszínre hozott egy Gyurcsány nevű, máig is meghatározó jelenséget.

Nem volt még okostelefon, de még a hordozható számítógép is ritkaságszámba ment, a túlnyomó többség otthon és/vagy a munkahelyen, asztali gépen használt internetet (ugye milyen hülye kifejezés, amikor már szinte mindenünk netre van kötve?), olykor egy egész családra egy gép jutott. Iphone-ról, Andoidról még bőven szó sem volt, ha jól emlékszem, ebben az időszakban egy flippes, talán Sony-Ericsson mobilom volt. Igaz, volt rajta Opera Mini böngésző, amivel nagyon lassan és rossz minőségben, de útközben is olvasgatni lehetett netes tartalmakat.

2003-ban már nem volt Békés Megyei Nap, mivel egy évvel korábban puccsszerűen bezárták, és nem volt még Beol, ahol később nyolc évet töltöttem munkavállalóként. Talán ennek a négy éves viszonylag hosszú szünetnek is köszönhető az intenzív blogolás, hiszen 2002 és 2006 között bőven volt időm, néhány óra rádiós tevékenység mellett például egy marketinges másoddiplomát is szereztem a Kodolányi kihelyezett tagozatán.

Mint akkoriban nagyon sokan, a Freeblogon kezdtem a posztolgatást, s viszonylag sokáig kitartottam, ám egy jelentősebb adatvesztés után érkeztem ide, a Blog.hu-ra. Remélem, az Index körüli tulajdoni kavarások miatt nem kell majd továbbállnom.

A korai blogolásnak különös varázsa volt, elsősorban az, hogy bele lehetett kóstolni az akkor kialakuló úgynevezett web 2.0-ába. Ennek lényege, hogy megszűnt az információk egyirányúsága, azaz most először nem tartalomszolgáltatók irányították a közbeszédet, hanem bárki, akinek érdemi mondanivalója volt. Ez volt lényegében a közösségi média alapja, ami mára meglehetősen általakult, ha szabad úgy fogalmazni, eltorzult, hiszen a blogok helyét a Twitter, majd a Facebook, az érdemi infók helyét pedig a kontenthulladék és a tudatosan gyártott álhírek vették át.

Kár ezen persze búslakodni, annál is inkább, mivel a Facebook áldásait magam is kihasználom, vadhajtásaival pedig megtanultam együtt élni, például nem nyitok meg minden marhaságot vagy annak látszó linket, elnácult, eltrollosodott ismerőseim közléseitől pedig távol tartom magam, olykor pedig az ismerősi státuszt vonom meg attól, aki túllépett bizonyos határokat.

De nem csak a virtuális környezet változott meg, hanem a valóságos is. Minden hibája ellenére élhető hazámból Abszurdisztán lett az elmúlt 14 évben, nem csak a blog szabadsága került veszélybe, hanem a munkám minősége is (és most ne tessék félreérteni, nem szakmai zsenialitásról beszélek, hanem arról a tisztességről, mely az olvasók hiteles tájékoztatását kell, hogy jellemezze). Más szóba jöhető munkalehetőség híján így ötvenévesen bevállaltam egy meglehetősen komoly környezetváltást, ami garantálja azt a bizonyos függetlenséget, igaz, kritikai lehetőségeim elég korlátozottak, például nem tudok öklöt rázni az utcán vagy plakátot firkálni a kétfarkú kutyákkal, de minden más jobb, mint Mészáros Lőrincnek dolgozni.

A következő 14 évről most nem tudok nagyokat mondani, ki tudja, a technológiai jövő mit hoz, például a mesterséges intelligencia mennyiben befolyásolja a médiahasználatot, illetve egész életünket. Ennél nehezebb kérdés, hogy mi lesz Magyarországgal és Európával, ahol a kihívás pont fordított, a leépülő emberi intelligencia veszi birtokába az életet.

Ígérni csak egy dolgot tudok: ha bejegyzést írok, az továbbra is őszinte lesz, tényekre, illetve őszinte véleményre épül és lehetőséget biztosít az érdemi vitákra.

Szólj hozzá

blog alföldi blog