Mert tegnap volt április elseje és hirtelen ötlettől vezérelve pár perc alatt összehoztam ezt a kis posztot.  egy egyszerű alapötletből kiindulva: lényegében csak összevontam egy német és egy magyar vicces kulturális jelenséget.

Pedig alapvetően nem vagyok egy tréfamester - persze a viccet értem és szeretem is -, hivatásos újságíróként nem is nagyon gyártottam ilyen átverős dolgokat sem április elsején, sem máskor. Viszont reggel csak félve mertem hírvadászni, főleg közéleti témában, hiszen manapság a tényleges hírek is sokszor Hírcsárda-posztnak tűnnek. 

Aztán délután valahogy eszembe jutott ez a Dieter Bohlen dolog, amit persze igyekeztem úgy megírni, hogy rögtön látsszon, hogy kamu, a visszajelzések szerint senkit nem ...

Ezekben a napokban komoly változások előtt áll családunk, ami ugyebár totális magánügy, ám mára a privát szféra és a nyilvános szféra határai teljesen összemosódtak, amihez mi magunk is nagyban hozzájárulunk. Először diszkréten kezeltem ezeket a változásokat, ám mivel az utóbbi időben egyre több kérdést kapok/kapunk, így nagy vonalakban összefoglalom ezek publikus részét mégpedig az online kommunikációban jól bevált GYIK-módszerrel.

Akkor már nem dolgozol a Beolnál?

Nem, tegnap volt az utolsó napom, nagyon kedvesen búcsúztattak el a kollégák, én pedig egy körlevélben hangsúlyoztam, hogy fontos volt számomra az "elmúltnyócév", amit velük tölthettem, ami természetesen igaz is. A döntés oka teljes mértékben családi: ...

Szánkó helyett rollerrel indultunk ma sétálni egy nagyot, majdnem megkerültük az egész falut, sőt egy kicsit még tovább is merészkedtünk a mellékelt képek tanúsága szerint.

(Alapvetően nem vagyok ilyen családifotó-posztolós típus, viszont tetszik a blog.hu új fotógaléria-alkalmazása és nem bírtam ellenállni neki, hogy kiragasszam ezeket)

Jelentem, megvagyunk itt a végeken a hó fogságában. A havazás egyébként nem okoz gondot számunkra, nem is hinném, hogy a későbbiekben lennének logisztikai gondjaink, kaja, dohány, tűzifa van elég, reméljük, az infrastruktúra is műiködni fog az elkövetkezendő napokban. Mondjuk ennyi havat már régen lapátoltam, holott 2006 óta kertes házban lakunk, ma már volt négy nagyobb menet, estefelé még tervezek egyet.

Holnap ügyeletesként itthonról próbálom meg a netes közösséget tájékoztatni a hóhelyzetről , persze továbbra is kaparászni a havat több-kevesebb rendszerességgel, hogy ne temessen be teljesen. És persze van egy ígérvényem egy jópofa hóemberre is, miután a mai szánkózás nem aratott különösebben nagy sikert Hédikénél, ...

Nem az elmaradt Nagy Magyar Gazdasági Szabadságharcról lesz itten szó, hanem a saját kis kéthetes rekreációmról, ami azért mégsem telt haszontalanul, online és offline világom gyarapodott valamicskét.

Utóbbival kezdtem: otthonunk neuralgikus pontja a kert - jó lenne sokat kertészkedni, de két fontos akadálya van, az idő és a szaktudás hiánya, ezért a fűmag-glyalca kettőssel építjük zöld világunkat. Naivul meghagytuk a kert középső részét veteményesnek, de teljesen értelmetlenül, lényegében néhány kiló zöldborsón és sárgarépán kívül mindenünk tönkrement. Így ebben a két hétben kemény munkával felástam az érintett szakaszt, ami újabb pázsitot jelent majd, ami közelebb visz az általunk megálmodott ...

Néha bizony teljesen váratlanul tárulnak elég hihetetlen dolgok: Hédikével esténként bringázni indulunk, olyan 5-10 kilométeres távokat teszünk meg (hatévestől ez elég jó, pár év múlva még Arad is lehet a dologból :)), eközben igyekszünk felfedezni a környéket.

Most is a falu határában csámborogtunk, körülbelül itt, amikor elénk tárult a fenti látvány. Nagy valószínűséggel a téli-tavaszi belvíz utóhatása, egy tó, amit visszakövetel magának a természet, mégpedig nádassal, vadkacsákkal és amint itt látható, gyönyörű naplementével.

Mit rejt a letakart tábla?

Nem, nem az, amire gondolsz, szó sincs rovásírásról. Beismerő vallomást teszek: mögé lestem és az van odaírva: Humanitárius település. Nos, kigugliztam: ez egy vöröskeresztes projekt , úgyhogy valószínűleg Szent István jegyében avatják majd fel  talán holnap.

Frissítés (reggel küldte a Vöröskereszt megyei főnöke az alábbi közleményt a Beol hírküldővel): 

Humanitárius település táblaavató ünnepsége Leírás:
Telekgerendás harmadszor is elnyerte a Humanitárius Település kitüntetés
díját. A Magyar Vöröskereszt Országos Vezetősége 2011. április 27.-ei
ülésén fogadta el Telekgerendás pályázatát. A táblaállítás jogát, illetve
az elismerő oklevelet Medvegy Mihályné ...

Több szempontból is elkésett ez a poszt: egyrészt már tavaly 25-én túl voltunk az egyéves évfordulón, másrészt pedig nem csak ez a poszt elkésett, hanem általában a posztok - nem voltam túl szorgalmas blogger, mitagadás.

Benne vagyunk az újságban, egész pontosan a telekgerendási belvízhelyzetről jelent meg egy cikk a mai megyei lapban, illetve ennek online változata a Beolon .

A helyzet tényleg gáz, sajnos a belterületet is érinti részben, viszont mi olyan területen lakunk a falu központjában, ami egy töltésre épült, így nincsenek ilyen gondjaink. A szakmai részét a dolognak nem ismerem, de egyre nyilvánvalóbb, hogy itt már nem a tavaszra várás és a kevesebb csapadékban való bízás a megoldás, hanem valami áttörő megoldás, például a csatornázás, ami jó ideig hiú remény.

Állítólag a főispán (merthogy a vármegye kormánymegbízottja, Erdős Norbert az itteni képviselő) is tart valami fórumot az ügyben, kíváncsian várom a fejleményeket.

...

Mivel már néhány hete hivatalosan is telekgerendási lakosok vagyunk, az volt a terv, hogy október 3-án szép kulturáltan elmegyünk az egyetlen választási körzetbe és leadunk egy álmos szavazatot.

Én személy szerint két rontottra gondoltam, ami ugyebár nem túl szép dolog, de az még nagyobb kreténség lenne, ha olyanra szavaznék szolgai módon, akit egyáltalán nem ismerek, még képről sem (Medvegy Mihályné polgármester), nem beszélve a jelöltekről. A megyei listán pedig keresek egy számomra szimpatikus pártot és arra ikszelek (na, vajon kire gondolok, ha Fidesz, MSZP és Jobbik kizárva? :))

Ehhez képest ma reggel olvasom a vicces hírt , hogy a mi kis falunk rekorder a megyében: hét, azaz HÉT polgármesterjelölt van, ami 1600 lakos esetében ...

Ismét egy bizonyság, hogy a hivatalos emberek szálljanak le a lakosságról, amikor környezetvédelemről van szó. Tíz év hegyaljás zöldsátrazás után szinte már mantraszerűen beleégett az agyamba, hogy "...a lakosság nagyon sokat tehet azért, hogy környezete rendben legyen, ezért szükség van népszerűsítő programokra, blablabla".

Az alábbi képet ma délelőtt csináltam a mobilommal, amikor kiszálltam a kocsiból a helyi - értsd: telekgerendási - abc előtt. Ebből én azt látom, hogy a lakosság boldogon gyűjti a szelektív hulladékot, el is viszi a szelektív szigetre, hogy aztán az a drága jó szolgáltató elvegye a kedvét az egésztől.

Kezdjük belakni a házunkat és persze a kis falut, gyakorlatilag minden rendben működik, leszámítva a magentás szolgáltató gsm-rendszerét, amiért én rendkívül mérges vagyok, mert elfogadhatatlannak tartom, hogy 2010-ben egy főútvonal mellett (47), a megyeszékhelytől (Békéscsaba) 10 kilométerre ne lehessen azt megcsinálni (telefonálni mobilon), amit már 15 éve is meg lehetett tenni.

Ha szerencsém van, az udvaron vagy az utcán csípem meg a hívást, s ha még nagyobb szerencsém, le is tudom beszélni. Ám többnyire olyan szaggatott a vétel, hogy vissza kell hívni a hívó felet. Ilyenkor vagy a hálózat foglalt, vagy csak segélyhívást engedélyez a rendszer, így visszahívom az illetőt saját telenoros mobilomról - amelynek hogy, hogy nem, teljes ...

Költözés, sok munka és egyéb okok miatt van itten egy kis blogcsend, de majd lesz ez másként. Ráadásul elveszett egy félkész posztom, ami a költözésről meg az Arad-Békéscsaba-Arad bringás részvételről szólt.

Szó ami szó: nem vesztem el a Békéscsaba-Telekgerendás fekete lyukban, sőt a T-Mobile térerő kivételével minden kommunikációs eszköz működik, hellyel-közzel a Twitteren néha meg is nyilvánulok, de ezek most nagyon hülye hetek: szabadságok, ezért több print szerkesztés, no meg Hegyalja-előkészületek, új otthonunk belakása...

Visszatérek...

Hadviselésünk lényege: körbekerítjük a várost, az agglomeráció felől közelítünk, s szinte naponta megrohamozzuk. Azaz: lakóhelyet váltunk, ezúttal tartósabb időszakra, de ugyanott dolgozunk és ugyanazt, mint eddig.

Tavaly év közepén vált nyilvánvalóvá, hogy nem működik a hármas ingázás rendszere, azaz Orosháza és Békéscsaba között mozogni két munkahelyre és egy óvodába, mindezt két autóval. Ezért megszületett a döntés: irány Békéscsaba.

Csakhogy ugye, válság van, válságban pang az ingatlanpiac, mi pedig úgy rendezkedtünk be, hogy a kiszemelt házat - elővásárlási joggal - bérelni kezdtük, majd amikor elkel az orosházi, Nefelejcs utcai ingatlanunk, megvásároljuk ezt.

A vevők még érdeklődés szintjén sem jöttek, s ...