Banánosdobozok, fóliazsákok, lépcsők, lépcsők... Szóval költözés negyedikről negyedikre, kb. a félidőnél tartunk. A munkám szerencsére ilyenkor elég laza, csupán egy nagyobb lélegzetű kalkulációt kellene kidolgoznom (khm... máris jönnek elő a saját névvel vállalt blog hátrányai: most fecsegjek ki üzleti terveket, vagy így üzenjek a főnökeimnek, hogy mennyire dolgozom?... hááát igen, lehet, hogy borul az elmélet, ráadásul így nagyon ritkán leszek őszinte, legfeljebb publicisztikai szinten, mondjuk közéleti, kulturális témákban, az meg már ki a fenét érdekel... De ha már kultúra: sikerült megnéznem Tokajban egy-egy jobb koncertet, alapjában keveset, aminek nem csak a munka volt az oka, hiszen addigra már én végeztem, nem is fáradtság, hanem az egyhangúság: mint alább írtam, hosszú-hosszú ideje ugyanazok nyomják. Voltak persze azért izgalmas dolgok, olyanok is sajnos, amikről lemaradtam. Amit sikerült megnéztem és nem is bántam meg: Korai Öröm, Dub City Fanatikz, Emil.Rulez, Nyers unplugged, Tátrai-Szűcs duó a latin produkcióval. Maga a Zöld Sátor jól sikerült, bár alaposan megszivatott Mesterházy Attila ifjú kiszes GyISM -államtitkár, mert kedden lemondta a pénteki fellépést. Ugyanígy jártam a tokaji polgármesterrel, aki a világörökség témáról beszélt volna. A Kendermagosoktól eljött ugyan egy fiú, de később, így nem tudott fellépni, ízlett neki viszont a szabolcsi almapálinka, amiből az E-Missziós kollégák (a Zöld Sátor gazdái) felhalmoztak vagy tíz litert. Most nekiállhatnék moralizálni, hogy na, akkor mi a rosszabb, de akkora közhellyel van dolgunk, hogy inkább nem tenném. Szóval jól sikerült szerintem a pódiumbuli, különösen UP-től féltem, de vele is jól vettem az akadályokat, igaz, kérdésekkel nem is volt gond, hiszen internet, média, zene egyaránt fekszik a Péternek. Még a Hőstermelőt is dedikáltattam vele, holott tudvalevő, hogy utál dedikálni.