Naszóval: felszámolják a Körösi Napvilág Kft.-t. Ha valaki 2002. július 1-je előtt azt mondja, hogy én leszek az (egyik), aki felszámoltatja a Naplót, az minimum pofán vágom. De a helyzet mégiscsak ez lett. A HVG-s hír teljesen precíz, minimalban benne van az elmúlt egy év sava-borsa, no meg persze az előzmények. (Döbbenetes, a weblapunk még fenn van a hálón, most jöttem rá, amikor automatikusan linket kerestem a bejegyzéshez. Az utolsó lapszám címlapja látható jpg-ben - elektronikus mementó).

Az úgy volt, hogy miután tavaly július elsején a gengszter banda lerohanta a szerkesztőséget és szétzavartak bennünket, három hónapig élt bennünk a remény, B. P. főszerkesztő-ügyvezető és G. R. reklámiroda-vezető hatékony munkát végeztek ugyan, ám a reménybeli befektetők visszaléptek. A banda szétszéledt, a szakmában szinte senki sem maradt, aki tényleg penge volt, neveket most hadd ne mondjak, mert még az sértődik meg, aki a szakmában maradt, ha azt még szakmának lehet nevezni, ami Békés megyében folyik. Ezzel párhuzamosan elindult a jogi igazságkeresés, két per folyt. Az egyik csapat, a többség azt szerette volna elérni, hogy nyilvánítsák munkaviszonnyá a ténykedésünket, tudniillik mi számla ellenében, afféle alvállalkozóként kaptuk a fizetésünket, ezáltal a cég mentesült mindenféle munkajogi kötelezettség alól. Mi B. T.-vel az egyszerűbb utat választottuk, mindössze a szerződés szerinti két havi járandóságunkat követeltük. Ezt a pert simán megnyertük a Békéscsabai Városi Bíróságon, igaz, pénzt azóta sem láttunk. S mivel a fizetési meghagyásra nem érkezett válasz, ügyvédünk megindította a felszámolási eljárást.

Ennyi a jogi rész, az érzelmi-szakmai-erkölcsi ennél sokkal durvább, aljasabb. Azt mindannyian tudtuk, tudjuk, és a közvélemény is tudja, hogy itt nem egyszerű csődről meg ilyenekről van szó, hanem a konkurenciának való átpasszolásról. Volt olyan kollégánk, aki ennek ellenére oda ment, én azonban kínosan ügyeltem rá, hogy még csak fel se merüljön senkiben, hogy odahívjon: még aznap este szétküldtem egy olyan közleményt a csapat és magam nevében, ami miatt vélhetően gyűlöletes személy lettem a mostmár egyedüli megyei lapnál. Meg aztán Orosházán élek, itt meg már lakik két hírlapos kollegina, akik egy darabig két dudást játszottak a csárdában (hahaha, két dudás :-) - de rossz...).

Annyiban könnyű helyzetben voltam, hogy a rádiós munkám megvolt, igaz, hogy önmagában ez nem egzisztencia, de valamit kezdhettem. Néhány hónapig dolgoztam egy másik újságnál, de itt most szüneteteltetem a tevékenységemet, csupán néhány rutinmunkát végzek a háttérben nekik - az okokról hadd ne beszéljek. Azóta több lábon állok, ami egyrészt jó, mert nagyobb a szabadságélményem, talán még többet is keresek (úriember persze pénzről nem beszél), de bizonyos fokig hiányzik a biztonság, éppen az olyan mocskos esetek elkerülésére, mint ami tavaly történt.