Újraolvasás után rájöttem egy értelezavaró hibára: Bächer Iván természetesen nem Szandikának állított mementót, hanem saját elvesztett kutyájának. Így talán értelmes a mondat.
(Újabb blogtapasztalat: fog a fene a már fellőtt szövegbe javítani, célszerűbb az egész folyamatot hitelesen lekövetni. Hmm, ez már majdnem gonzo :-). Nem tudom, Hunter S.Thompson hogy áll a komputerekkel. Majd Vágvölgyi kollégát megkörnyékezem, hogy jövőre jöjjön el Tokajba és akkor ezt is meg lehet kérdezni tőle).
Most tulajdonképpen bringáznom kellene, de Bonnie miatt ez lehetetlen: igaz, hogy Erika és Erik is itthon alszanak, de ez őt nem hatja meg és elkezdene vinnyogni, ami persze nem tenne jót a PR-unknak a házban, mégiscsak új fiúk vagyunk és leszünk is itt egy darabig. De az előző mondatbó az legalább kiderül, hogy van már tárolókulcsunk és kedvenc kétkerekűm is itt van már. Csak éppen technikai okok miatt nem gyakorolhatom kedvenc és egyetlen sportoma, mit hetek óta hanyagolok különböző okok - elsősorban kiskutya, költözés és Tokaj-felkészülés - miatt. A "hátráltató" tényezők közül már csak a kutya van, de erre is kigondoltam egy megoldást: Bonnie-ka (vagy latinosan: Bonita :-)) részére veszek egy kosarat, amit a kormányra akasztok, így ...
Bajaimat tetézi a pokoli hőség. Bágyadtan meredek a monitorra, még a szélessáv adta élmények sem izgatnak, aludni pedig nem akarok, mert még rosszabb lenne. Inni csak langyos teát merek, pedig de jól esni most egy hideg ásványvíz... Intézkedni kéne tárolóügyben, jó lenne itt tudni a bringámat, de a hőség ebben is megkadályoz. Pedig ki tudja: lehet, hogy az érintettek ellenállása éppen a hőség miatt lankad.
Elintéztem néhány restanciámat: e-mailen megköszöntem a Zöld Sátor-vendégeknek a részvételt, lecsesztem azokat, akik nem jöttek el (Mesterházy GYISM-államtitkárt és Májer tokaji polgármestert), meg kutya-ügyben is leveleztem, a Zöldmagazin.Com-on megtaláltam egy képet, amin Bonnie kutyával együtt "lépünk fel", egy állatvédelmi vita bevezetőjéhez galád és demagóg módon felhasználtam ugyanis őt is. Tulajdonképpen egy schauzer-fórumos csajnak, illetve magának a püspökladányi tenyésztőnek küldtem el a képet, ami azért is jött kapóra, mert már hetek óta aktuális volt, hogy írjak nekik.