Egy hónap után végre tekertem egy jót. Igaz, csak gyógykör volt, 22 kilométer, de teljesen újjászülettem. A bringa kifogástalaln, mégiscsak a város legjobb szerelője végzett rajta karbantartást. Janikával most egyeztettünk msn-en: holnap délután egy közepesen nagyobb lélegzetű útra indulunk, kitaposott úton megyünk: Székkutas, nemzeti park, Kardoskút, Orosháza.

Egy hónap után végre tekertem egy jót. Igaz, csak gyógykör volt, 22 kilométer, de teljesen újjászülettem. A bringa kifogástalaln, mégiscsak a város legjobb szerelője, Pataki mester végzett rajta karbantartást. Janikával most egyeztettünk msn-en: holnap délután egy közepesen nagyobb lélegzetű útra indulunk, kitaposott úton megyünk: Székkutas, nemzeti park, Kardoskút, Orosháza.

Mondjuk az út elég kalandos volt: jól elaludtam, a délutáni szunyókálás hatig tartott, utána indultam csak el. Az elkerülő úton bunkó motorosok gyakorlatoztak mindenféle gyorsulási meg ügyességi izéket. Benn a városban, visszatérve pedig meg a volt Kazép előtt megtámadott a portáskutya, még jó, hogy egy gyáva kis félnémetjuhász volt, akit jól lecsesztem, meg persze a portán pöffeszkedő biztonságit is, hogy vigyázzon már a dögére. (hahaha, nem mintha az én neveletlen schnauzerem nem szokta volna riogatni a bringásokat, de ő ezt pórázról teszi, akkor van gáz, ha elbambulok és nem fogom szorosan).

Külön felhívom a figyelmet az illusztrációra, szokásos idióta kerékpáros önarcképeim egyike, egyben a Motorola kamerájának első alkotása - hááát, nem a legjobb, igaz, a felvétel körülményei sem voltak éppen ideálisak