A Woodstock című dokumentumfilmet nézem a Dunán. Újra és újra le vagyok nyűgözve. Minden későbbi fesztivál Woodstock köpönyegéből bújt elő, mégis pokol lett volna ott lenni nézőként. No nem Jimi Hendrix, Santana vagy Janis Joplin miatt, hanem a háttérszolgáltatások hiánya, illetve alacsony szintje miatt (nem számítottak a szervezők a brutális tömegre). Mára már azt sem tudom elképzelni, hogy sátrasként nyomjak le néhány napot egy feszkón - vagy öregszem, vagy nagyon megszoktam a tutit, vagy mind a kettő...