Döbbenettel vettem számba, hogy mennyire nem olvasok és mennyire nem olvas a magamfajta. Mármint könyveket. Megvenni még csak-csak, de már azt sem nagyon, sőt a legdöbbenetesebb, hogy már képben sincs igazán az ember, nem úgy, mint amikor még az ÉS kritikai rovata volt a mérvadó, meg az irodalmi közvélemény lekövetése.

Nem, nem az internet miatt van, hiszen az csak segít a kiválasztásban, a híráramlásban - bár van összefüggés: az ipari forradalom óta egyre kevesebb emberre terhelnek egyre több munkát, na most egy ilyen verklinek én is része vagyok, április óta még nagyobb intenzitással, ami jó, mert legalább dolgozik az adrenalin, meg az első vonalban építhetem az információs társadalmat, de aztán fékezhetnékem támad: mit ér az ...

Érdekes jelenség szemtanúi vagyunk: míg a reflektorfényben lévő nagypolitikában semmitmondó porhintés, addig középszinten hatalmas bekebelezés folyik. Azon a szinten, amit a közvélemény nem tud és nem is akar figyelemmel kísérni, a sajtó pedig nem igazán lát rá ezekre a regionális szintekre - de lehet, hogy nem is érti a folyamatokat - megjegyzem, én sem vagyok túlontúl képben területfejlesztés, EU és ilyen témakörökben. Az országos sajtónak ez a szint már kispálya, hiszen hét statisztikai régió működik az országban, a megyei sajtónak nagy falat, ráadásul az olvasókat tényleg hidegen hagyja a regionalizmus.

Az utóbbi 24 órában egybehangzó beszámolókat hallottam arról, hogy megvalósulni látszik Lamperth Mónika ...