Lassan fél éve lakunk a kertvárosban, de szegény paneldzsungelben szocializált kutyusonkat talán még egyszer sem vittem el azóta egy igazi városi sétára. Igaz, sétálni viszonylagos rendszerességgel szoktunk, esténként itt, a helyi házőrzők őrjöngése közepette (ezt a hülye szokást mondjuk Bonnie is átvette, ha kell, ha nem, hőbörög az első szokatlan mozgásra, legyen az postás, kutya, idegen autó vagy bármi.).

Ma este amúgy is dolgom volt a városban, bevágtam hát a kocsiba a törpe schnauzert is, majd megálltunk a belvárosban. Egy kicsit azért is, hogy én is újraismerkedjek a Kossuth utca-Szabadság tér-Rákóczi út zónával, elég sok változás történt, főleg új üzletek nyíltak, illetve cserélődtek ki. Ismerőssel nem találkoztam, vagyis csak futó köszönés formájában, olyannal nem, akivel beszélgetni is szoktam. Helyette inkább Zagart hallgattam a Motorola mp3-lejátszóján, igazi urbánus zene a mi kis szocreál-mezővárosunk kontrasztjául. Mindenesetre jól esett a szűk egyórás esti városi séta - többször is el kéne jönnünk, mondta (gondolta) Bonnie és én egyetértettem vele.