Néhány tudósítás elolvasása után egyértelműen látszik, hogy az MSZP-kongresszus mégiscsak izgalmas egy kicsit, legalábbis a vájtfülűek számára. Ugyebár a személyzeti kérdések nem jelentettek nagy adrenalinmozgást, még a 75 százalékos bejelentéssel sem, világos volt, hogy jobb híján Gyurcsányt választják meg elnökké. Viszont arra senki nem számított, hogy most kezdenek el árnyékbokszolni Kádár János szellemével, azt pedig csak az őrültek gondolták volna, hogy az MSZP kongresszuse egy perces néma vigyázállást tart majd a kommunizmus áldozatai emlékére.

Néhány tudósítás elolvasása után egyértelműen látszik, hogy az MSZP-kongresszus mégiscsak izgalmas egy kicsit, legalábbis a vájtfülűek számára. Ugyebár a személyzeti kérdések nem jelentettek nagy adrenalinmozgást, még a 75 százalékos bejelentéssel sem, világos volt, hogy jobb híján Gyurcsányt választják meg elnökké. Viszont arra senki nem számított, hogy most kezdenek el árnyékbokszolni Kádár János szellemével, azt pedig csak az őrültek gondolták volna, hogy az MSZP kongresszuse egy perces néma vigyázállást tart majd a kommunizmus áldozatai emlékére.

Az MSZP kampánystratégiájában látensen mindig is jelen volt a kádári nosztalgia, még ha nem is merték ezt kimondani (elég volt ránézni mondjuk Nagy Sándorra - persze ezt a fordulatot az ex-MSZOSZ-es nehéz emberrel nem én találtam ki, hanem Tölgyessy Péter egy előadásán hallottam és tényleg...). Viszont nem is határolódtak el tőle, mint ahogy 1956-tal is afféle "kinn is vagyok, benn is vagyok viszonyt ápoltak". Most azonban előjött a téma, persze nem előzmények nélkül: Gyurcsány a közelmúltban megjelent tanulmányában utalt erre elég markánsan (azaz elhatárolódott), melyet a párt nagy öregjei közül többen kritikusan fogadtak. A kongresszuson Horn Gyula szólt be (nem kell újabb frontokat nyitni, értsd: szálljál le Kádár elvtársról) ez ügyben, a mai ülésnapon pedig Lendvai Ildikó hozta szóba a témát: "Lendvai Ildikó szerint ezt az utat - többek között az ő közreműködésével is - korábban már kipróbálta az ország, és nem vált be. "Bárki, bármilyen szívvel gondol a Kádár-korszakra, arra nem vezet vissza út, még a jó szándékú, megújított 21. századi formájához sem"

Látszólag ez egy álprobléma mondjuk az egészségügyi helyzethez és a reformok hatásaihoz képest, azonban nem árt, ha elgondolkodnak ezen a szocialisták. Annál is inkább ideje volt már ennek, mert ezt már 1989-ben meg kellett volna ejteni, azon a napon, amikor megalapították pártjukat. Igaz, akkor még egész más céllal - és ez most nem az ismert magyar népszokás, a séróból való beszólás a szociknak újabb megnyilvánulása, hanem megalapozott állítás - nem mondanám, ha nem olvastam volna - és némileg közre is működtem benne - Erika szakdolgozatát, mely pont ezt a korszakot, illetve ezt a folyamatot dolgozza fel. Majd ha megvédi és jó jegyet kap, ígérem, kiteszem ide vagy csinálok neki egy honlapot, és érdekes olvasmány lesz minden közélet - és mostmár sajnos: történelem - iránt érdeklődőnek.