Miközben szokásos esti piszmogásaimat végzem a csendes lakásban a gép előtt, megnéztem néhány Chumbawamba-videót, mert én már a modern kor netezője vagyok, bizoooony, egyszerűbb rákeresni a Youtube-on, mint betárazni a Winampba egy tracklistet - itt persze van egy szmájli, de mitagadás, adott esetben tényleg hasznosabb a videómegosztó, mint bármi mást. Nagyon érdekes egyébként, amikor készültem a hegyaljás beszélgetésekre, kifejezetten hasznos volt a YouTube, hiszen például Tótát nem ismertem személyesen, viszont nagyon sokat segített egy-két fenn lévő tévéinterjú, mint mondjuk tízezer karakter szöveg.

Visszatérve a Chumbawambára: nem is tudom, miért jött rám a hallgathatnék, kb. tíz éve voltam eszement nagy rajongója a bandának és persze a mai napig szívesen hallgatom - persze nem csak a nagy slágereket, hanem a képzeletbeli B-oldalt is, ahová a kevésbé futtatott, de annál húzósabb nóták kerülnek - némi képzavarral, persze, ha nem bakelitről vagy audiokazettáról beszélünk.