Mit kezd az ember öt liter unikummal? Megissza, persze nem egyszerre, hanem évekig kortyolgatja szeretteivel, barátaival.  És mit kezd az Unicum-díjjal, amit egy egész szerkesztőség (vagyis a többsége) szavazott meg neki alig két éves ténykedés után, ráadásul úgy, hogy a státusza egyfajta "kinn is vagyok, benn is vagyok"? Nos, erről nehéz közhelymentesen írni.

Így jártam tegnap este: a szokásos sajtónapi ünnepségen derült ki, hogy az Unicum-díjat nyertem el, aminek a kísérője (ééérted, a tömény pia kísérője :)) valami olyasmi, hogy "A díjat az a kolléga kapja, aki egyedi stílusával az olvasók, különleges képességeivel, csapatépítő szellemével a szerkesztőség tagjainak életébe az átlagnál több derűt és vidámságot volt ...

Egy igazi keresőbarát publicisztikát tákoltam össze ma délután, illetve este. A téma mi más lenne, mint a Horn-botrány.

(Végre müxik a rendszer, el sem szállt ez a hajnali poszt, íme)

 Csak tőmondatokban, mert leragad a szemem.

- Megvolt a katolikus konferencia, a várakozásaimnál jobb volt, kellemes csalódást jelentettek azok a fiatal arcok - egyházi és médiaoldalon egyaránt -, akikkel szombaton média és közszolgálat dolgairól beszélgettünk az előadóteremben és persze a folyosón. Mondjuk internetről elég kevés szó esett, de nem is sokan voltunk ott.

- Léna elindult. Erről sok újat mondani nem tudok, Léna-dosszié itt, indulási videó pedig alul. Sajnos csak Nagyszénásig tudtam velük tekerni, kedvem tovább is lett volna, de vissza kellett fordulnom.




- És persze megvolt a népszavazás is, melyről szerintem nemigen posztoltam ...