... persze nem patakyattilás morcos hangvételben, szó sincs arról hogy a város nem fogadott magába, nagyon is ezt tette huszonegynéhány évvel ezelőtt. Sőt, ez nem is egy blues, mint az Edda első lemezéről ismert Elhagyom a várost, sokkal inkább rock and roll, de lehet sanzon is, vagy egy kellemes reggae... Tehát: szeptember második felében Békéscsabára költözünk, egész pontosan Mezőmegyerre, ami alig egy kőhajításnyira található a várostól. 

Egyszerűen gyakorlati oka van a továbblépésnek: három és fél éve naponta nyolcvan percet vesz el az életemből az hogy eljutok A pontból (Orosháza) B pontba (Békéscsaba), majd vissza. Napi nyolcvan perc alatt nagyon sok mindent lehet csinálni (két blogposztot, egy cikket, tíz twittet megírni, ezen kívül biciklizni, kutyát sétáltatni, beszélgetni, olvasni, tanulni....). Ráadásul ez csak egyszer nyolcvan perc, ott van még Erika (aki öt munkanapből négyet a megyeszékhelyen tölt) nyolcvan perce és Hédi nyolcvan perce, aki már közel egy éve Békéscsabára jár óvodába. Az már napi 240 perc autóban, s ez már indokolja a változtatást.

Orosházával természetesen nem szakad meg a kapcsolat, hiszen Erika tősgyökeres, az ő famíliája itt él és persze családi cégünk orosházi irodája, illetve az ügyvédi iroda alirodája továbbra is itt működik. Nem beszélve a barátainkról, akikre az utóbbi időben kevesebb idő jutott - és persze OKÉ tagságom is megmarad, egy kicsit az én gyermekem is a szervezet, talán nem rúgják ki a vidékieket :) Egyébként a történeti hűség kedvéért:1985 vége, 22 éves korom óta élek Orosházán (kisebb-nagyobb megszakításokkal, volt benne néhány év Budapest is), az ideköltözés oka első házasságom volt, ami viszonylag hamar véget ért, ennek ellenére maradtam, testközelből kísértem végig a helyi rendszerváltást, rengeteg ismerőst, barátot szereztem, sőt nyolc év napilapos helyi tudósítói és lokális rádiós szerkesztői munka révén alaposan megismertem azon dimenzióit is, amik sokak számára talán láthatatlanok.

Ezek a napok átmeneti állapot jegyében telnek, itt is vagyunk, ott is vagyunk, de a dolgok jól haladnak, két hét múlva már ott ébredünk. Bár Mezőmegyer nem kisváros, hanem falu (előváros), Békéscsaba pedig már talán nem az, ennek ellenére nem gondolok arra, hogy meg kéne változtatni a blog nevét valaha is. A domain pedig tuti, hogy ez marad.