Kezdjük belakni a házunkat és persze a kis falut, gyakorlatilag minden rendben működik, leszámítva a magentás szolgáltató gsm-rendszerét, amiért én rendkívül mérges vagyok, mert elfogadhatatlannak tartom, hogy 2010-ben egy főútvonal mellett (47), a megyeszékhelytől (Békéscsaba) 10 kilométerre ne lehessen azt megcsinálni (telefonálni mobilon), amit már 15 éve is meg lehetett tenni.

Ha szerencsém van, az udvaron vagy az utcán csípem meg a hívást, s ha még nagyobb szerencsém, le is tudom beszélni. Ám többnyire olyan szaggatott a vétel, hogy vissza kell hívni a hívó felet. Ilyenkor vagy a hálózat foglalt, vagy csak segélyhívást engedélyez a rendszer, így visszahívom az illetőt saját telenoros mobilomról - amelynek hogy, hogy nem, teljes értékű térereje van kint is, bent is.

S mivel céges telefonról van szó, ami flottarendszerben működik, a váltásra esélyem sincs, csupán arra, hogy még számos bosszúsággal kell szembenéznem, mi több, kijelenthetem: a T-Mobile veszélyezteti egy cég működését, főleg, ha ügyeletben nem tudok megfelelően kommunikálni.

Ja igen: tegnap felszereltek a tetőre egy antennát, melyhez tartozik egy-egy beltéri izé, amire rá kell húzni a mobilokat. Ez működik is Erika Nokia 6500-as telefonjával, de az N97-esre meglehetőségen nehéz ráhúzni a hevederszerű adaptert, úgyhogy ugyanott tartunk jóformán: valóban a lakás egy pontján van térerő, ha sikerül összeilleszteni a kőkorszaki eszközt és az egyébként wifin minden más kommunikációs műveletet kiválóan elvégző okostelót.

Úgyhogy a korábban felépített többlépcsős fogyasztóvédelmi akciósorozat folytatódik, reklamáció és twitteres, blogos fikázás után jön a többi: Homár-panasz, fogyasztóvédelmi egyesület és hatóság, lakossági elégedetlenség szítása (merthogy vannak még egy páran tudtommal a faluban, mondjuk ők legalább válthatnak - én még azt sem).