2010. aug 08.

A Cserépfalu-titok

írta: korbelygyorgy
A Cserépfalu-titok

Baráti puszival még soha nem köszönt el tőlünk szállásadó, mint ahogy mi sem éreztünk még soha késztetést ilyesmire, bármilyen jól is sikerült a nyaralás. Tegnap délelőtt azonban Ilonka nénivel egy afféle nagynénis puszival búcsúztunk el egymástól Cserépfalun, mint akiknél természetes: néhány hónap, esetleg egy év múlva ismét találkozunk.

Nos, Cserépfalunak eddig csak az online és offline legendáját ismertük: az online egyértelműen úgy jött, hogy amikor 2007-ben az a tisztesség ért, hogy zsűrizhettem a Goldenblog Helyiérték kategóriában, ekkor találkoztam először a Cserépfalu bloggal, ami nagyon megtetszett, aztán szövődtek a különböző social media kapcsolatok, rss-odavissza követés, kommentelgetés, twitter, lájk, ahogy ez manapság szokás; de természetesen voltak offline-nak mondható infók is, barátok, ismerős házaspárok, akik már jártak ott, csupa jót mondtak róla.


Valahogy 2010-ben alakult úgy, hogy három napot bevállaltunk és láss csodát: a kiszabott mennyiség (merthogy az a nyaralási szisztémánk, hogy ennél többet nem töltünk egy helyen, így ugyanis nem fordulhat elő a megúnás veszélye. Most azonban más a helyzet: hatalmas ürességgel távoztunk, ami azt jelenti, hogy egy csomó mindent nem néztünk meg szerdától szombatig, de nem csak a látványosságok érdekesek, hanem maga a klíma (északra már csak egy falu van, aztán csak a Bükk maga, a földrajzi fekvés (Eger, Miskolc 50 kilométeren belül van, Mezőkövesd pedig csak egy ugrás), az emberrek kedvessége és az a milliő, amit nagyon sokan próbálnak megfogalmazni, de valójában csak megtapasztalni lehet.

Egy békéscsabai család (merthogy a világ kicsi, ugye) volt a szomszédunk, ők már nyolc éve járnak ide, s az egyébként műszaki területen mozgó családfő valahogy így fejtette meg a Cserépfalu-titkot: mert itt lehet igazán feltöltődni.

Biztos vagyok benne, hogy mi sem utoljára jártunk ott.

 

Szólj hozzá

nyaralás cserépfalu