Mivel már néhány hete hivatalosan is telekgerendási lakosok vagyunk, az volt a terv, hogy október 3-án szép kulturáltan elmegyünk az egyetlen választási körzetbe és leadunk egy álmos szavazatot.

Én személy szerint két rontottra gondoltam, ami ugyebár nem túl szép dolog, de az még nagyobb kreténség lenne, ha olyanra szavaznék szolgai módon, akit egyáltalán nem ismerek, még képről sem (Medvegy Mihályné polgármester), nem beszélve a jelöltekről. A megyei listán pedig keresek egy számomra szimpatikus pártot és arra ikszelek (na, vajon kire gondolok, ha Fidesz, MSZP és Jobbik kizárva? :))

Ehhez képest ma reggel olvasom a vicces hírt, hogy a mi kis falunk rekorder a megyében: hét, azaz HÉT polgármesterjelölt van, ami 1600 lakos esetében nem semmi, majd végzek gyorsan egy fejszámolást, hogy maradt-e egyáltalán cédula valakinél (nálunk biztosan, mert a kutya sem keresett bennünket). A dolog azért is érdekes, mert így több polgármesterjelölt van, mint október 3-a után képviselő (összesen ugyanis mindössze öten lesznek a megváltozott szabályok szerint).

Mondjuk a szavazásra vonatkozó alapelvem nem változott, hacsak egy hónap alatt nem történik valami (mondjuk kampány vagy ilyesmi), akkor marad a rontott cédulás elmélet, de a szám mögé nézünk, három lehetőség van:

1, Egy öntudatos kisközségről van szó, ahol komolyan veszik a demokráciát,

2. Annyira gáz a helyi közélet, hogy sokakban munkál a változtatás szándéka

3. Tele van a falu hiú, önjelölt világmegváltó zsenikkel.

Végülis nem nagy dolog ez, inkább érdekes, mindenesetre mostmár nem árt odafigyelni a helyi közéletre, pedig tényleg úgy rendezkedtünk be, hogy szürke kis lakói leszünk Telekgerendásnak, akik csak aludni meg néha füvet nyírni járnak ide...