... persze csak egy darabon, a belföldi szakaszt a tervek szerint tettem meg, azaz szombaton reggel Kaszaperen csatlakoztam a menetre és egészen a határállomásig együtt tekertünk. Visszafelé már Battonyánál leváltam a csapatról, ugyanis nekem rövidebbnek tűnt a Mezőkovácsháza-Medgyesegyháza-Pusztaottlaka-Csabaszabadi útvonal, ennek ellenére így is kemény menetelés volt a hazaút.

Bejött ugyanis, hogy búcsúzóul jó szelet kívántunk Lénáéknak, ugyanis az ő jó szelük a mi rossz szelünk lett. Meglehetősen kevés edzéssel, szembeszéllel a végére elég kínkeservessé vált a hazaút, ráadásul a határidő is stresszelt, ugyanis hatra benn kellett lennem a szerkesztőségben, tekintve, hogy a héten én voltam a Vasárnap Reggel helyi mutációjának felelőse. Közben azért volt egy kis webes jószolgálat is, Dél-Békés néhány helyszínét felvittem, illetve Kerekes Janival felvittük a Foursquare-re, talán legközelebb már a helyiek számára sem lesz kopár infósivatag (már ami a helyfüggő szolgáltatásokat illeti) ez a zóna.

De nem rólam, hanem Lénáékról szóljon a poszt: Feri útitársa most egy egész más karakterű fazon lett, mint Berta Pista volt. Az 57 éves dunaújvárosi Makulai György keményebb, határozottabb arc, aki egyértelműen "falkavezér" lesz az úton, nem tudni, Léna lazaságát miként tolerálja, illetve azt sem, hogy Léna lazasága meddig tolerálja ezt a fajta céltudatosságot.

Abban azonban biztos vagyok, hogy az expedíció sikeres lesz, itthonról drukkolunk is nagyon és persze irigykedünk is. Hajrá Lénáák, Hajrá Kőrösi Csoma Sándor!