Több szempontból is elkésett ez a poszt: egyrészt már tavaly 25-én túl voltunk az egyéves évfordulón, másrészt pedig nem csak ez a poszt elkésett, hanem általában a posztok - nem voltam túl szorgalmas blogger, mitagadás.

Ugye feltűnt, hogy nem a teljes nevet használom? Nos, kábé ennyire sikerült asszimilálódni az elmúlt esztendőben, más tekintetben nem, ami persze nem jelent semmiféle negatív felhangot: az történt, amire számítottunk, agglomerációban élünk, közösségi életünk csak a családra korlátozódik, a tágabb közösség pedig más városokban és persze a neten él.

Szóval van a mi kis világunk és semmi rosszat nem mondhatunk a környezetünkről: az emberek kedvesek és köszönnek (annak ellenére, hogy szemét schnauzer-foxi keverék kutyáink összevissza randalíroznak a kertjeikben), a szomszédok kifejezetten aranyosak.

Egyébként nagyon sok érdekes párhuzam fedezhető fel Telekgerendás, illetve az Orosháza közeli Kardoskút között: mindkettő egy viszonylag fiatal falu, melyet a tanyavilág integrálására hoztak létre mesterségesen, közel van a városhoz (tíz kilométeren belül), nagy cégek is találhatók (például itt a KITE, ott a MOL és az IKR), az őslakosok mellett egyre több a kiköltöző, ennek megfelelően nem zárt a közösség, nem szégyen, hanem egyfajta plusz érték a "gyüttmentség".

Szóval eltelt egy év, a fű kinőtt, a szőlő remélem terem az idén, maradunk itten, maradunk itten, maradunk...