A helyzet az, hogy hetek óta nincs tévé-előfizetésünk, de ennek előzménye, hogy hosszú hónapok óta nem nézünk tévét. Mondjuk ez így nem pontos, mert a tévékészülék az a kelleténél többet is megy, ám nem különböző társaságok által irányított műsorfolyam megy rajta, hanem a magunk által meghatározott tartalom: mese dvd-ről és online, illetve filmek, klipek és egyéb anyagok, ugyancsak online. Hogyha mégis fontos valami - például híradórészlet, tehetségkutató vagy valami más -, akkor is segít a net, illetve a különböző streaming szolgáltatások, én személy szerint a Telenorét tesztelem, bár elindult a Fuso is, ami inkább hasonlít a klasszikus, magyarul is számos helyen elérhető filmes-sorozatos szolgáltatásokhoz, csak itt éppen havidíjat kell fizetni, nem idegesítő felugró ablakokat lekattintgatni. A Telenor MyTv viszont valós idejű tévés szolgáltatást is nyújt, illetve videótéka-szerű funkciókat lehet igénybe venni mintegy tucatnyi társaság kínálatából.

Rohamosan terjed tehát a streaming, egy-két éve még magam sem hittem, hogy elméleti megmondás helyett a tettekben is magamévá teszem ezt a... - hm, életformát, stílust?... -, s nem csak zenei fronton.

Visszanéztem, s  néhány nap híján pont egy évvel ezelőtt írtam a Deezerről és magamról, azaz arról, hogy tízegynéhány év után visszatértem a fizetős modellhez, azaz ismét pénzt adok a zenéért, de nem a hagyományos módon, azaz nem fizikai formátumban birtoklom a zenét, hanem átalánydíjat fizetek egy streaming szolgáltatónak, aki rendelkezésemre bocsát többmillió lemezt, amelyeket én kedvemre hallgathatok három eszközön, sőt le is tölthetem azokat (igaz, nem sokszorosíthatom, de minek is), az előadók, kiadók pedig a hallgatottság arányában kapják meg a pénzüket (azt hiszem, az idei évtől már ez is beleszámít az aranylemez-számításba a YouTube mellett).

Ez a fajta szolgáltatás tavaly decemberben még újdonság volt, nem lehetett tudni, mennyire terjed el, de a helyzet mára örvendetes, hiszen sorra kopogtattak nálunk a nagy szolgáltatók, év közepén megjelent a Google Music, év végére pedig a Spotify is ideért, van tehát választási lehetőség. Természetesen kipróbáltam mindhármat, de kiderült, hogy kisebb-nagyobb különbségektől eltekintve lényegében a Deezer, a Google és a Spotify hasonló szolgáltatást kínál, nagyjából azonos tartalommal és árért. A Deezer nagy előnye (egyben hátránya is bizonyos fokig), hogy szerződött partnere a Telenor mobilcégnek, így az előfizetési díjjal nem kell külön vesződni, mert benne van a telefonszámlában. 

Úgyhogy jómagam maradok a Deezernél, de ha most kéne választanom, akkor valószínűleg a Spotify-nál kötnék ki, talán a legjobb kezelhetőség miatt (mellesleg ez utóbbinak van ingyenes mobil szolgáltatása is, de ez engem módfelett bosszant, mert a megjelölt albumot, lejátszási listát keverve játssza, ráadásul beszúr közéjük valami aktuálisan futó Adéle vagy Kanye West-nótát).

Itt tartunk most, egy év múlva nem tudom, miről számolunk be ezen a fronton, én mondjuk technológia helyett arról írnék szívesen, hogy végre valahol működik egy igazi híradó, nem kormányseggnyaló, nem balra győzködő, nem aljabulvár - szóval ami miatt ismét érdemes lehet tévét nézni online vagy éppen kábelen, műholdon, MindDig tévén. Félek, hogy ennek az esélye már messzire elszállt.