Két hét keleten és északon - nyaralási fotók és rövid beszámoló
Tartalmas és élményekkel teli két héten vagyunk túl, mint arról az alábbi galéria is tanúskodik (ezúttal a megújult Google Photosra vezet a hivatkozás, remélem, mindenki számára könnyen kezelhető, számomra legalábbis nagyon egyszerű volt a szerkesztés).
A fotók első fele Salzburgban készült, ahol hazafelé menet - akkor még csak ketten, mivel Hédi már augusztus eleje óta Orosházán nyaralt - megálltunk néhány órácskára, majd jönnek a magyarországi képek, végül a prágai, illetve Karlovy Vary-i nyaralás képei.
Salzburg - a galériához kattints ide, vagy a képre
Nem állnék most neki hosszas szöveges elemzésnek, de tény, hogy még egy biciklizés közbeni kávézást sem úszhat meg az ember menekülttéma nélkül (momentán Gádoroson indult be az indulathenger a délutáni kávé mellé, de aztán akaratlanul is bekapcsolódtam a beszélgetésbe, szerencsére fikázás helyett kulturálttá vált a csevej). Azért megnyugtató, hogy a családom és a barátaim normálisak maradtak, velük is jó volt eltölteni egy hetet.
Pozitívumként éltem meg továbbá, hogy ha nem is brutálisan, de fejlődik kicsi szűkebb hazánk infrastruktúrája, kiszélesítik a 47-es főutat és megvalósul egy régi-régi álom: bringaút épül Orosháza és Békéscsaba között. Bár még nem készült el teljesen, túlnyomó része használható, én a Telekgerendás és Orosháza közötti szakaszon olyan kilencven százalékban rajta tudtam hajtani. A másik fontos bringás infó, hogy a Kondoros-Békéscsaba szakasz is hosszabb lett, a Fiala csárdáig biztosan elér, ahol én rácsatlakoztam a telekgerendási összekötő út felől. Volt azért csapnivaló út is: Kondoros és Nagyszénás között például jól megrázattam magam, az Instagramra posztolt fotó elég nagy siker lett.
Prága A galériához kattints a képre vagy ide (Google Photos)
A családi nyaralás végül egy négynapos északi, jelesül csehországi úttal zárult: három napot Prágában töltöttünk, egyet pedig Karlovy Vary-ban. Prága különösen megragadott bennünket, ami nem meglepő, hiszen korábban is sok szépet hallottunk, de maga a tapasztalás ennél sokkal meggyőzőbb volt. Tudom, lejáratott szó, de mégis a legjobb jelző az, hogy egy működő, igazi multikulturális város, melyen látszik, hogy tudatos idegenforgalmi koncepcióval rendelkezik, például még a vécésnéni is beszél, legalábbis ért angolul. Megvolt a kötelező (Óváros, várnegyed, Vencel tér, állatkert), de azért alámerültünk a nem turistáknak fenntartott Prága életébe is, hiszen egy nyaralásnak csak akkor van értelme, ha megtudod mit esznek, mit isznak, mennyiért vásárolnak a Tesco Expresben (ami többnyire az ottani közért) és persze azt, hogy kevésbé idegesek, mint a magyarok.