Baló György halála rendkívül megrázó hír volt, a visszaemlékezések korrekt módon adták vissza a szakma nagy öregjének emberi nagyságát és persze újságírói kvalitásait. Arról a szégyenről ne beszéljünk most, hogy a megyei sajtónak mindössze töredéke közölte egyáltalán a halál tényét, mivel a központ kihagyta, a helyi szerkesztőkre bízta a döntést. A túlteljesítés korában pedig csupán két megyében jelent meg a gyászhír, sajnos egyik sem Békés volt.

Forrás: Média1

Szóval a kevésbé jártas olvasók is megtudták, hogy Baló kiváló kérdező volt, aki kérlelhetetlenül rávilágított az interjúalany gyengéire, szembesítette d hazugságokkal, azaz valóban a nyilvánosságot szolgálta. Leszámłtva néhány szakblogot, arról kevesebb szó esik, hogy a korabeli TV3 vezetőjeként, ha esélyt kap, egész másfajta kereskedelmi tévézést honosított volna meg hazánkban, a lagymatag Sat1-RTL típusú német helyett amerikai típusút. Ez utóbbiban is természetesen a szórakoztatás, a nézettség a legfontosabb, azonban a hírek mégiscsak valós problémákról szólnak és az össztartalom is minőségibb - főleg történetünk idején, a kilencvenes évek végén.

A történetet a magyar újságírás egy másik nagy öregje, Zöldi László foglalja össze Médianapló című blogjában: 

1997 januárjában az Országos Rádió és Televízió Testület pályázatot hirdetett, miszerint a műholdas Duna TV és az MTV2 mellett „két (földfelszíni műsorszórás útján megvalósuló) kereskedelmi televízió létrehozására nyílik lehetőség”.

Három külföldi cég jelentkezett. A Kereskedelmi 1-re (a későbbi tv2 frekvenciájára) az MTM-SBS, a Kereskedelmi 2-re (a későbbi RTL Klubéra) a Magyar RTL, a CME-Írisz TV (a TV3 működtetője) pedig mindkettőre. A legutóbbi vállalkozást kiejtette a médiahatóság, holott az amerikai Lauder-család négymilliárd forinttal több műsorszolgáltatási díjat ajánlott. Előnyt élvezett a két német cég, amelyek mögött szintén volt ugyan amerikai tőke, csak nem annyira feltűnően. Ezzel a koalíció nagyobbik pártja, az MSZP az SZDSZ orrára koppintott, a TV3-at irányító Baló Györgyöt ugyanis a koalíciós partner emberének tartotta.

Ez volt tehát az MSZP és a Fidesz első nagy szégyenteljes együttműködése, hogy az igazi kényelmetlenséget, a valóban szakmai alapon működő sajtót kiiktassa. Utólag a jog egyébként a vesztesnek adott igazat, de a kialakult médiaviszonyokon ez már nem változtatott, maradt nekünk BB Évi meg VV Alekosz, Lagzi Lajcsi meg Győzike.

Jómagam egyébként ebben az időszakban találkoztam egy alkalommal személyesen vele: a Békés Megyei Nap orosházi tudósítójaként kaptam egy infót, hogy Baló a TV3 vezéreként a polgármesterrel tárgyal. Hosszan előszobáztam a titkársáon, mire végre kilépett az ajtón, én pedig a fiatal újságírók lendületével ugrottam neki. Jellegzetes nézésével (az arca szigorú volt, a szeme szűrós, mégis mintha nevetne) kérdőre vont, hogy mi közöm üzleti ügyekhez, különben is, honnan van az infó, hogy ő egyáltalán itt tartózkodik. Természetesen zavarba jöttem, valamit makogtam a közpénzen működő önkormányzatról, meg hogy az olvasónak joga van tudni, mit terveznek a helyi tévével (merthogy a megbeszélés fő témája a szakmai együttműködés volt), különben is, informátort nem adok ki. Úgy látszik, hebegésem-habogásom ellenére átmentem a Baló-vizsgán, ezért néhány profi általánossággal megmentette a szerkesztők által már nagyon várt kisinterjút A nap kérdése rovatba.

Vannak történelmietlen kérdések, ez is az: vajon hogyan alakult volna a magyar kultúra helyzete, ha legalább az egyik országos kereskedelmi csatornánk az amerikai típusú tévézést honosítja meg, vajon akkor is elhülyül az a néhány generáció, akiknek a Habony-Rogán propagandagépezet bármit le tud nyeletni? Vagy tényleg a zinternet a hibás, pont azzal, hogy demokratizálta a publikálás korábbi kiváltságait? 

Soha nem tudjuk már meg, azt viszont jól tudjuk, hogy Baló György műsorkészítőként is fontos szerepet játszott a józan ész megőrzésében, Emlékét azzal ápoljuk leginkább, ha mi is erre törekszünk.