2019. jún 15.

Szabadság, elvtársak! - Erdős Péter-emlékkoncert a Hősök terén

írta: korbelygyorgy
Szabadság, elvtársak! - Erdős Péter-emlékkoncert a Hősök terén

Ha vasárnap Budapesten lennék, természetesen én is elmennék a Hősök terére meghirdetett Szabadságkoncertre, mert a fellépők közel felét magam is bírom vagy bírtam egykor és szívesen megnézném a sajátos gigaprodukciót, mellyel csak egy hatalmas bajom van: ezzel akarják letudni a rendszerváltás 30. évfordulóját popkulturálisan.

A fellépők nevét elnézve tényleg ott tartunk, ahol a Nemzeti Együttműködés Rendszere: a Kádár-rendszerből kicsipegetjük, ami úgy tűnik, mintha progresszív lett volna, de lényegében már a rendszer része volt, legalábbis a már olvadozó rendszeré. Valójában egy Erdős Péter-emlékkoncertre készülődnek nagyban a művész urak és hölgyek, csak éppen nem lesz Neoton.

Hagyjuk most Vikidál Gyulát: ő a bulvárnak gumicsont, vele fedik el a lényeget, én a magam részéről 1979-ben szerettem ki belőle, amikor elhagyta a P. Mobilt és csatlakozott a Dinamithoz, egy évtizeddel a rendszerváltás előtt, 16 évesen jól láttam, hogy miért. A később kiderült ügynökmúlt csak hab a tortán, egyszerűen benne volt a sztoriban. Azért sem csesztetném Gyulát, mert az Isten az évtizedek során megbüntette őt egyébként rendkívüli hangjának elvesztésével.

Azokkal is vitatkoznék, akik szerint Nagy Feró nem hiteles házigazda, merthogy a NER része. Ez igaz, azonban ha végignézünk a fellépők listáján, lényegében ő az egyetlen, akit ténylegesen üldözött a rendszer, legalábbis része volt a tiltás-tűrés sajátos világának a nyolcvanas évek második feléig. Később persze mindebből tőkét kovácsolt és a mai napig a felszínen tudott maradni és nem csak azért, mert szimpatizál a radikális jobboldallal (a MIÉP-nél kezdte, majd a Fidesz utolérte), hanem piacképes az aktuális Beatrice, továbbá a mainstream szórakoztatóipar is szívesen foglalkoztatja.

Ám innentől fogva ha végignézek a fellépők listáján, nem értek semmit, hiszen a fellépők nagy része semmiképpen nem nevezhető rendszerváltónak. A Piramis még akkor sem, ha a csöves-mozgalom egy kicsit az ő köpönyegük alól is bújt elő, de akkor hol a P. Mobil és az Edda. Varga Miklós végképp nem ide tartozik, Homonyik Sándornak pedig annyi köze van a rendszerváltáshoz, hogy a 89-es karácsonyi vásáron minden kazettaárusnál az Álmodj királylány üvöltött ezerrel. A Republic 199ö-ben alakult, Keresztes Ildikó is később tűnt fel, Vastag Csabáról nem is beszélve (őt szerintem Feró tolta be, a közös xfaktoros múlt miatt).

Érdekes még a nyolcvanas évek úgynevezett magyar újhullámának három markáns képviselője, a KFT, az Emelet és Vincze Lilla. Érdemeiket persze nem szeretném alábecsülni, de a rendszerváltáshoz tényleg nincs köze egyiknek sem. Én személy szerint a KFT-t akkor is, most is szívesen hallgatom (aktuális kedvencem Márton András dobos szólólemeze), a másik kettőt, a korabeli Első Emeletet és a Napoleon Bld-t kevésbé szerettem. Ezeket a bandákat egyébként több szakíró a "hivatalos new wave-nek" aposztrofálta, ugyanis a lemezgyár velük próbálta meg a tényleges földalatti mozgalmat hatástalanítani, bár ismerjük el, a Bizottság és az Európa Kiadó is lemezlehetőséget kapott ezekben az időkben.

Nem tudni tehát, mi lehetett a koncepció, szerintem a szervezők megpróbálták kitalálni, kik lehetnek a vezénylő tábornok és szűkebb környezete kedvenc zenekarai, előadói és belőlük rakták össze a fellépők listáját. Néhány kivétellel eltekintve úgy tűnik, ez fordítva is igaz, azaz nagyrészt olyanok lépnek színpadra, akiknek kedvenc politikusa a harminc évvel ezelőtti nap hőse, aki lobogó hajjal és nagy szakállal küldte a már pakolászó ruszkikat haza.

Magyarázatra szorul a címben, illetve a bevezetőben jelzett, merésznek tűnő állítás is: nos, azért merészkedtem idáig, mert végignézve a listát egy-két kivétellel olyanok reprezentálják a szabad világot, akik a kádári-aczéli-erdőspéteri három T (tiltás. tűrés, támogatás) világában bizony az utóbbiba tartoztak, így a szervezői koncepció még inkább érthetetlen.

Nem tudom, megtöltenék-e emberrel a Hősök terét, de az én rendszerváltó bulim valahogy így nézne ki:

- Beatrice 

- Rolls Frakció

- Európa Kiadó

- URH

- Kontroll Csoport

- Sziámi

- VHK

- Bizottság

- Sexepil

- Aurora

- ETA

- Pál Utcai Fiúk

- F. O. System

És persze azokról is érdemes megemlékezni, akik kitaposták az utat:

- Radics Béla emlékzenekar

- Új Taurus

- Syrius Legacy

- Kex

- P. Mobil

- Hobo

(A lista persze ad hoc, valószínűleg sokan lemaradtak, másokat pedig talán túlértékeltem, de kommentben egészítsetek ki),

 

Szólj hozzá

rendszerváltás vikidál szabadságkoncert