Fotó: Index.hu

Ez volt ugyanis - legalábbis a nyolcvanas évek elején - a postásszleng szerint a neve ennek a monumentális épületnek, mely a Magyar Posta munkásszállásaként működött. Abszolút személyesen érintett a hír, hogy valószínűleg Schmidt Mária cége szerzi meg, (jelenleg ugyanis csak résztulajdonosok), hiszen több mint másfél évet töltöttem itt a 13. emeleten 1982 szeptembere és 1984 februári katonai bevonulásom között.

A munkásszálló nem jó dolog, piálás, verekedés, rossz arcok ugranak be a szóra, ez azonban nem ilyen volt. Bár nyolcan laktunk egy szobában, azonban elég tágasak voltak ezek a szobák, saját fürdővel, konyhával, étkezővel, lent portaszolgálattal, étteremmel, jó közlekedéssel (az Ecseri úti metróállomásnál járunk ugyanis). Az embereket pedig nem volt nehéz elviselni. Mielőtt bármilyen píszí-hibát követnék el, megpróbálom körülírni: szóval az akkori társadalom nem azon tagjai kényszerültek ezt a szinte ingyenes lakhatást igénybe venni, akiket a lumpenproleteriátus kategóriába sorolunk, hanem mindenféle, többnyire húszas, harmincas férfiak, akik a posta budapesti vagy országos szervezetét működtették, tehát elsősorban mozgópostások, illetve a nagy levél- és csomagelosztó hivatalok munkatársai és középvezetői. Jómagam sok barátommal együtt a mozgópostához tartoztunk, többnyire mi uraltuk a legfelső emeletet. 

Érdekes összetételű csapat volt ez, kár, hogy nem járt arra akkoriban szociológus (vagy ha járt, nem találkoztunk). A posta ugyanis remek terep volt meg nem értett művészeknek, parkolópályán lévő ellenzékieknek, sőt még az alkohol elől menekülő bárzongoristánk is volt. No meg a nagy kiugrásra várók: nagyon sokan azóta topvezetők a postán, talán már nyugdíjas is akad közöttük, de vannak, akiket az élet máshová sodort: van vidéki hivatalvezető, muzeológus, levéltáros, sztárméhész és persze sokakról nem tudni semmit, bár hála Mark Zuckerbergnek, kezd újra összekovácsolódni a régi csapat. Meg aztán vannak olyanok is, akik a vesztes oldalra kerültek, talán a kilátástalanság, talán más okok miatt, róluk sajnos kevesebbet tudunk, illetve ellenőrizetlen infók keringenek róluk.

Szóval úgy néz ki, Schmidt Mária történész asszony cégéé lesz a teljes "bikaszálló" meg a hozzá kapcsolódó épületek (női szálló, oktatási épület, postahivatal).  Mivel a NER nagyasszonya arról híres, hogy szereti a valóságot a pillanat érdekei (értsd: a Fidesz) szerint torzítani, első felindulásra jót kuncogok: a mi kis privát történeteinket a 13. emeletről nem lehet olyan könnyen meghamisítani, mint a rendszerváltás történetét.