2020. máj 06.

Hogyan lett a "pingpongzenéből" életre szóló zenei élmény? - I. M. Florian Schneider

írta: korbelygyorgy
Hogyan lett a "pingpongzenéből" életre szóló zenei élmény? - I. M. Florian Schneider

B@ssza már ki valaki ezt a pingpongzenét! - 1978 őszét írjuk, a helyszín egy kisvárosi fiúkollégium, a "pingpongzene" pedig egy Sokol-rádió minőségű MK-kazettásmagnóból áradt takarodó után. E. Feri, akkor elsős osztálytársam a Kraftwerk Radioaktivity című albumát használta ugyanis elalvós zenének, ami nem váltott ki túl nagy sikert.

A Kraftwerk nem illett be ugyanis sem a csövesek rockervilágába, sem a "digók" diszkózenés világába sem, így az akkor először megtapasztalt különös elektronikus zene meg nem értett fülekre talált. Ócska fordulattal: akkor még senki nem gondolta, hogy az elkövetkező évtizedek egyik meghatározó zenei alapjait halljuk.

Mindez a zenekar egyik alapítója, Florian Schneider halálhíre kapcsán jutott eszembe, s az emlékképeket megerősítette, hogy kutyaséta közben meghallgattam ezt a bizonyos albumot. Saját viszonyomat a Kraftwerkhez nehéz visszamenőleg elemezni, hiszen mindössze 15 éves voltam az első találkozáskor, s 1978-ban a P. Mobilért és a Beatricéért rajongtam, meg persze ezek nemzetközi megfelelőiért. Valójában belémégtek a klasszikus dallamok (Autobahn, Das Model, Robot stb.), de el kellett telnie jó sok időnek, 4-5 évnek is, hogy coming outoljak: igen, szeretem ezt a zenét.

Habár sosem voltam fanatikus elektronikuszene-rajongó, igaz, ellenző sem, sőt ha kellett, megvédtem az ortodoxoktól, de a Kraftwerk valahogy végigkisérte az életemet, viszonylag hamar beszereztem a lemezeit, majd ahogy változtak a zenehallgatási szokások, mindig előkerültek a jó öreg düsseldorfiak: az első mp3-aim közt ott voltak, első mp3-lejátszóm nem túl bő tárhelyén rajta voltak (Tour de France, bringázás közben hallgatva fantasztikus élmény), elsők közt kerestem rájuk az akkor formálódó YouTube-on és persze a Spotify algoritmusa is tud erről a szerelemről. Mellesleg évente egy-két alkalommal a YouTube-on megnézünk egy-egy koncertet a kislányommal, aki ugyancsak nyitott a Kraftwerk munkásságára, nem beszélve harminc fölötti fiamról, aki egyébként is elektronikuszene-fan.

A Kraftwerk nem csak nagy hatással volt a későbbi zenetörténetre, de az egyik legtöbbet félreértett zenei közösség, például még a rendszerváltás előtti magyarországi koncertjük sajtóvisszhangja elég tré volt, még burkolt nácizást is elkövettek a korabeli kollégák a robotszerű színpadi imázs, illetve az egységes piros ing - fekete nyakkendő miatt. 

Nagyon érdekes számomra a németek viszonyulása a zenekarhoz, két vicces példám is van: egy harmincas kereskedő ismerősöm nem is ismeri, sőt meghökkent, hogy ilyen "régi" zenét hallgatok, a Schneiderrel kb egykorú kollégám, Heinz pedig rádiót hallgatva olyan magabiztossággal fütyülte a Das Modelt, mint magyarországi kortársa a Kicsit szomorkást.

Florian Schneider halála persze inkább jelképes történés a zenekar históriájában, hiszen már több mint egy évtizede nem tagja a Kraftwerknek, azonban mérföldkő a zenetörténetben. Ha másért nem, azért, hogy hallgassuk meg régi és újabb albumaikat ebben a zenei zajban, idézzük fel viszonyulásunkat a bandához és persze tisztelegjünk az előtt a személyiség előtt, akinek mindezt köszönhetjük.

 

Szólj hozzá

kraftwerk florian schneider