Fotó: Media1.hu

Másfél évtizede léptem be a Beol.hu szerkesztői közé, egész pontosan projektvezetőként intézgettem szeretett portálunk dolgait egészen 2014 elejéig, azaz nyolc évig.

Nem a megemlékezés, illetve a félig kerek dátum miatt jutott ez eszembe, hanem a drága hazánkban folyó "gyermekvédelmi" őrület miatt. A Média 1 vette észre, hogy a Mérték Médiaelemző Műhely ma kiposztolta, hogy a Kesma-lapokon folyó szépségversenyen 18 év alatti lányok is részt vesznek.

Jelentem, ez nem újdonság, a mi időnkben is így volt ez, elég vicces, hogy az akkori 17 éves lányok ma már 32 éves hölgyek, lassan szembesülve vele, hogy az ő lányaik is feltűnhetnek az illetékes megyei portálon, illetve mostmár az egész országban.

Én már akkoriban, az Axel Springer-időkben sem gondoltam különösebb innovációnak azt, hogy modellségről álmodozó lányok vagy csupán a húspiacon kelendőbbnek látszani akaró csajok jelentkeztek a helyi internetes portál felhívására, vállalva az ezzel járó adminisztrációs terheket, elmenve a lappal szerződésben lévő fotóshoz és elkészíttetve a portfóliójukat. Egész pontosan volt is ebből vita, ugyanis a lapba kerülés ingyenes volt, de aki portfoliót, azaz fotóalbumot szeretett volna magának, az pénzbe került - ez érthető is, más kérdés, hogy volt olyan fotós, aki visszaélt ezzel, de már olyan régen volt, hogy fedje jótékony homály.

A versenynek egyébként az volt a neve, hogy Napi csaj vagy Napicsaj, nem is emlékszem, arra viszont igen, hogy én csak megörököltem, elődöm a fővárosi központba került én pedig bekerültem az ő helyére a régi ellenség, a Békés Megyei Hírlap oroszlánbarlangjába, amit elintézhetnék azzal is, mint a pornósok, hogy fiatal voltam és kellett a pénz. Ez a része annyiban igaz, hogy valóban nem nagyon volt komolynak mondható állásom, inkább szellemi szabadfoglalkozásúként gyártottam tartalmakat két nehezen fizető cégnek, egy rádiónak és egy hetilapnak, úgyhogy jól jött a havifix. 

Ezen túl pedig szakmailag is nagyon izgatott a netes kommunikáció, amivel én előtte már kb. egy évtizede foglalkoztam még a betárcsázós időkből, sikeres blogom volt, két Golden Blog-díjjal, úgyhogy kaptam az alkalmon. Ráadásul Árpási főszerkesztő addigra már nem volt ott, Somogyba helyezték, az új főszerkesztő, a velem egykorú Varga Ottóval egyébként egy napon léptünk be és jó szakmai kapcsolatunk alakult ki, ami elsősorban azt jelentette, hogy nem ugattunk bele egymás területére, pontosabban ő csak néhányszor próbálkozott, de hát nehéz volt definiálni ekkor még az integrált szerkesztőséget, akkoriban sokan úgy gondolták, hogy a netes verzió a printlap kiterjesztett marketingfelülete - na ettől kaptam én agybajt.

A Napicsaj rendkívül népszerű volt, ráadásul ekkoriban az oldalletöltésnek nagy marketingértéke volt, ezért minden képmegtekintés egyúttal egy oldalletöltésnek számított, így a kiadó örömmel támogatta a pályázatot. A fiatalkorú lányok szerepeltetése már akkor is rendszeres volt, ezekhez a szülőktől szereztük be a hozzájárulást. Én már egyébként a leszálló ágban kerültem a céghez 2006 áprilisában, azaz fogyóban voltak a publikálásra váró fotók és a pótlásra sem volt kilátás. Ezért elkezdődött az együttműködés és közös adatbázisból ment a Napi csajok bemutatása, majd szépen lassan kifutott a rovat, mint ahogy a másik nagy szórakoztató tartalomelem, a bulifotó is. Időközben megjelent és népszerűvé vált a Facebook, mely sokkal jobban kiszolgálta a bulizó ifjak nárcisztikus törekvéseit.

A portál, illetve a vidéki portálok - akkor még csak kilenc megyei napilap tartozott egy irányítás alá - végül a hírportál irányt választották, hiszen ez volt a járható út, annál is inkább, mert a napilapos tartalomgyár ehhez szállította az alapanyagot, ráadásul a több évtizedes brend - megyei napilap - nehezen viselte volna el hosszú távon a felszínes, bulizós tartalmat, az online média lakodalmas verzióját.

Az egész más kérdés, hogy mára mi lett ezekből a portálokból, sőt nem csak a kilencből, hanem az összesből, hiszen a Mediaworks időközben megszerezte az összes megyei napilapot és hozzájuk az összes hírportált, melyek más-más fejlődési út után, de ugyanoda jutottak. Mára azonban ez a sokszínűség elveszett, propaganda van, az egykori készítő pedig szégyenkezik, hiszen sajnos nagyon sok visszássághoz nekem is közöm van a bugyuta tartalmak gyártásától és eltűrésétől kezdve az idióta címadásig, majd azért, mert nem működött azonnal a vészcsengő az egyre mohóbb politikai beavatkozási kísérleteknél.

Szóval összefoglalva: fiatalkorú lányok lengén régen is voltak, akkor sem volt szép dolog, most viszont a nagy gyermekvédelmezési őrületben egyenesen ciki.