2021. aug 11.

Egy méltatlanul alulértékelt album - jövőre lesz 40 éves a Piramis Plusz

írta: korbelygyorgy
Egy méltatlanul alulértékelt album - jövőre lesz 40 éves a Piramis Plusz

piramis.jpg

Piramis Plusz, Révész mínusz - Forrás: rock-on.hu

Kutyasétáltatás közben a Spotify a napokban kétszer is feldobta a Piramis együttes számomra rendkívül fontos albumának egy-egy dalát. Senki ne gondoljon a legendás hetvenes évekbeli stúdióalbumokra, sem a koncertlemezre, sem a későbbi Erotika lemezre, itt már Révész sem volt a zenekar tagja, szóval egy méltatlanul elfeledett albumról van szó. Ennek kapcsán jutott eszembe két dolog is: egyrészt hogy a frontember távozása után van-e esélye egy bandának az újrakezdésre, másrészt az, hogy a nyolcvanas években a hetvenes évek nagy öregjei közül többen miként próbálkoztak az új hullámmal, amit nagyon kevesen értettek meg igazán, lényegében a Piramison kívül senki más.

Morrison nélkül nem, Curtis nélkül igen

Az első esetre napjainkban is van példa, de kezdjük a Piramissal: a közönség annyira Révész Sándorral kapcsolta össze a bandát, hogy hiába a Plusz című lemez, a csöves romantikából kinőni nem kívánó tinédzser lányközönség Sanyika nélkül nem volt vevő a teljesen megváltozott muzsikára. Én nagyon szerettem a lemezt, főleg a szövegvilág ragadott meg (Horváth Attila munkája, aki az egyik legjobb magyar szövegíró, bár az "őszinte, kőkemény" rockzene számos közhelye is tőle származik, de nyilvánvaló ez is zsenialitás, alkalmazkodni kell a megrendelőhöz). 

A Piramis tehát nem tudta megugrani a frontember elvesztését, mint ahogy például a Doors sem olyan tíz évvel korábban: Morrison halála után egész jó lemezt adtak ki, ám a zenekar egyenlő volt Jim Morrisonnal, így hiába volt bármilyen próbálkozás. Számos ellenpélda van, melyek közül a Deep Purple a legjobb példa, itthon pedig a Piramis nagy konkurense, a P. Mobil. Ez utóbbinál az lehetett a helyzet, hogy a Schuster Lóri által irányított zenekar valódi intézmény volt, melyet a hivatalos szándék ellenére sem rendített meg a frontember távozása, sőt Tunyogi Péter volt a P. Mobil legjobb és leghitelesebb énekese, én személy szerint később Eddaként kezeltem a P. Mobilt, sokkal szívesebben hallgattam Tunyogi Rock Bandet, illetve Mobilmániát.  Ugyancsak túlélelte frontembere elvesztését a legendás Joy Division, igaz, ahhoz nevet és részben profilt kellett váltaniuk, de tény, hogy a New Order a mai napig a legnagyobbak között van.

Új hullám őszintén, kőkeményen

Ez azonban csak egy mellékszál, hiszen valójában régi mániámat juttatta eszembe a két váratlanul szembe jövő zenemű, mégpedig azt, hogy számos furcsa lemez jelent meg a nyolcvanas években, melyeken régi ismert bandák tőlük testidegen módon próbálkoztak a new wave-vel. Tették ezt piaci megfontolásból, illetve azért, mert Erdős Péter, a hanglemezgyár ura erre ösztökélte őket, ez utóbbira több bizonyíték is van: sokan elmondják különböző interjúkban, például a Privát rocktörténet című dokusorozatban, melyet a Filmmúzeum készített, de elérhető a YouTube-on. Erre több magyarázat is lehetséges: a legvalószínűbb lehetőség, hogy Erdős doktor felismerte, hogy a fiatal generáció, azaz a potenciális vásárlók (és persze a szocialista edukáció célcsoportja) nyitottak a new wave irányába, hiszen kedvelik a külföldi sztárokat a populáris irányzatoktól egészen az art rockig. Itthon elsősorban a föld alatt, azaz a tiltás és a tűrés határán imbolygó bandák határozták meg a szcénát (URH, Európa Kiadó, Kontroll Csoport, VHK stb.), illetve az underground és a mainstream határmezsgyéjén volt látható a Beatrice, Rolls Frakció és a Bizottság (az oszd meg és uralkodj elv szerinti gondolkodást jól mutatja, hogy míg az előbbinek viszonylag korán lehetett nagylemeze, Feróék csak a rendszerváltás küszöbén jutottak lehetőséghez - ha nem számítjuk a kiváló ős-Bikini albumokat, a Rolls miatt pedig egy tévéműsort is betiltottak.)

 Az új hullámról rengeteg cikk született az akkori ifjúsági sajtóban (zenei szaksajtó híján ezek a lapok, elsősorban az Ifjúsági Magazin foglalkozott a zenével és a hozzá kapcsolódó szubkultúrával), főként az elején sok ostobaságot leírva, nem tudni, hogy saját kútfőből vagy felsőbb utasításra gondolták úgy, hogy minden új hullám, ami újonnan alakult, vagy legalábbis nem része az akkori langyos zenei állóvíznek. Ám szerencsére a zenei újságírás fontos személyiségei, többek közt Sebők János, Szőnyei Tamás és mások rávilágítottak, hogy new wave az egész más, nem egy alapítási dátum és nem is az előadók életkora, hanem egy újfajta hangzás, mely egyrészt szakít az addig megszokott formulákkal és szintetizálja a már ismert műfajokat, a rockot, a punkot, a reggae-t, a skát, a dzsesszt és sok minden mást. Magyarországon a már felsorolt underground hősök mellett a KFT, a GM49, a Fórum képviselte az új hullámot, ők már közel voltak a fősodorhoz, sőt a KFT-t ide is sorolhatjuk annak köszönhetően, hogy éppen 40 éve, 1981-ben taroltak az aktuális táncdalfesztiválon a Bábu vagy című dallal. A túl nagy népszerűség miatt nem tudták őket a víz alá nyomni, de a rendszer apró kis szemétségeit megérezték: például lett ugyan lemezük, de kis példányban jelent meg, hogy később azt mondhassák: jó ez, jó ez, de nincs rá lakossági igény.

Míg a hivatásos new wave (ezen azt értem, hogy a zenélésből élő tagok által előállított újhullámos zene) képviselőit igyekeztek minél inkább a tradicionális irányba terelni, addig valami okból Erdős Péter számos, a tradicionális műfajokban ügyködő bandát igyekezett az új hullám felé fordítani. Az interjúk tanúsága szerint ezt sokan kerek-perec elutasították, míg mások nyitottnak bizonyultak a mestertervre - már ha volt választásuk egyáltalán. 

Leporololunk néhány régi dalt?

 Persze voltak, akik önként követték a trendeket, ilyen volt a magyar beat legendája, az Omega Az arc című albuma , nem is rejtették véka alá, hogy az új hullám, egészen pontosan a Neue Deutsche Welle hatása is inspirálta az alkotási folyamatot. Az Omegától nem volt idegen az - finoman szólva - alkalmazkodás a nemzetközi trendekhez a Presser-Laux korszakot követően, hiszen amikor az idők szava úgy diktálta, hard rockban, majd progrockban, később space rockban utaztak, szerencsére a külsejüket nem változtatgatták, hülyén nézett volna ki Kóbor János színes, rövidre vágott hajjal pózol a füstölgő színpadon.

 A V' Moto-Rock alapvetően rockzenekarként indult, de az emlékezetben egy lírai dalokat játszó kvázi popzenekarként él. A Demjén-Lerch-Menyhárt-Herpai négyesnek azonban voltak újhullámos megoldásai is, erről Lerch István egy korábbi interjúban így nyilatkozott: 

Ahogy bővült a hangszerparkom úgy jöttek sorban az új felfedezések. Jött az új hullám, ezt a stílust is beemeltük a V’Moto-Rock zenei világába – igaz inkább poénként – ez lett a New Wave. De az első rappet is mi írtuk 1984-ben! Úgy érzem színes karriert sikerült befutnunk, hiszen minden lemezünk kicsit más.

 Mi több, a new waves hangzás mellett be is szóltak az új műfajnak az Új év című dalban:

 

Leporolunk néhány régebbi dalt,

Ez a new wave,

Leutánzunk néhány régebbi arcot,

Kész a new wave.

Hiszen ó-ó-ó ez a divat.

Hiszen ó-ó-ó ez a divat.

Ugyancsak régi motorosnak számít a Korál, akik a Taurus zenekar életművének feltámasztásával kezdték pályafutásukat (ha nem számítjuk bele azt az időszakot, amikor Koncz Zsuzsa kísérőzenekaraként működött egy Korál nevű zenekar, ugyancsak Balázs Fecó irányításával). Az első lemezük berobbant a hazai zenei szcánába, ugyanis a Taurus együttes életművét dolgozták fel, rajta olyan legendás dalokkal, melyeket Radics Béla jegyzett és adott elő. És persze ott voltak a Fecóra jellemző lírai dalok, melyek később meg is határozták az életművét a nem egészen egy éve elhunyt művésznek. Nem sokkal később a Homok a szélben című dal határozta meg a fő irányt, mely az ugyancsak 1981-es táncdalfesztiválon hangzott el, akárcsak a KFT Bábu vagy című dala,

Ennek fényében különösen furcsa, hogy az 1982-es túlsó part című lemezen nem a rockzene, de nem is a Korálra egyre inkább jellemző lírai hang dominált, hanem egy Magyarországon kevésbé ismert hangzás, melyet leginkább az ausztrál Men At Work képviselt a nemzetközi színtéren. A Fiúk a hátsó udvarról akár az ausztrálok dala is lehetne, de erős new wave hatásokat hordoz a Robotok vagy a Mire jó ez a bánatos dal? A tipikus Korál-hangzást egyedül a Kevés voltam neked képviseli. Nem tudni, önként vállalt kirándulás volt ez az új hangzás irányába vagy kiadó nyomás, mindenesetre nem ez a Korál-diszkográfia ékköve.

 Ugyancsak a nyolcvanas évek első felének nagy reménysége volt a Prognózis, bár őket nem sorolhatjuk azonos fajsúlyúnak a már említett Omegával és Korállal, ám hangzásuk rövid időn belül átalakult egyfajta slágeres új hullámmá, elég összehasonlítani a Hajsza közben (Én az időt nem sajnálom), illetve a később sláger, a Tele van a város szerelemmel hangzását. Egyébként elég megnézni a banda tagjainak utóéletét: Kormos Gábor lett a mulatós szcéna egyik alapítója Cirmos Koktél néven, Jankai Béla billentyűs pedig Zámbó Jimmy főzenemestere lett. A Prognózis atyamestere, arca, Vörös István pedig elég sokféle irányba indult el, de igazából nem tudott a "Tele van a város szerelemmel" árnyékából kikecmeregni, na jó, koncertjein valószínűleg az "Én az időt nem sajnálom" refrénű dalt is visszatapsolják.

A magyar zenetörténet legizgalmasabb zsákutcája

 És végül a Piramis (több napos gondolkodás után a felsoroltak jutottak eszembe, ha valaki kimaradt a rockerként indult, majd new wave-vel is kacérkodó bandák közül, kérlek, jelezd itt alul a kommentek közt), melyet mint említettem, erdei séta közben dobott ki a gép egymás után két napon is, pedig a 4550 dalt tartalmazó Kedvelt dalok funkciő ment, azaz igen kicsi az esély, hogy pont most és pont nekem dobja a Küszöbön ülve és a Woland második bálja című dalokat.

 Az 1982-ben kiadott album zeneileg kifogástalan, mint ahogy Horváth Attila szövegei is egészen más világot tárnak elénk, mint a Révész Sándor nevével fémjelzett Piramis: irodalmi (Mester és Margarita), filmes (Virágot Algernonnak) és egyéb kulturális utalások, értelmiségi hangulatok jellemzik a lemezt. A new wave-es zenei megoldásokat Kegye János szaxofonjátéka színesíti, Gallai Péter énekhangja pedig remekül illeszkedik ehhez a borongós világhoz. 

 A lemezt a kortárs közönség nem igazán értékelte, mint ahogy a kritika sem. Évtizedek kellettek ahhoz, hogy ismét odafigyeljenek rá. Sallai László 2014-es cikkére bukkantam keresgélés közben, a Librarius online magazin Elveszett lemezek sorozatában foglalkozik a Piramis Plusz című lemezzel (itt olvashatsz a háttérről is, mint ahogy a korabeli fogadtatásról és az utókor reakciójáról). A cikkíró utal több kritikai forrásra, egyebek közt Poós Zoltánra és Sebők Jánosra, akik meglehetős távolságtartással kezelik a lemezt, Sallai pedig arra a megállapításra jut, hogy bár a piramosos keménymag nagy valószínűséggel élete végéig elutasítja a Pluszt, azonban bizonyos ínyenc "popdzsánkik" számára a magyar zenetörténet legizgalmasabb zsákutcája.

 Ki tudja, bár magam is szkeptikus vagyok, hogy működött volna-e hosszú távon a Piramis ezen a vonalon. Nekem megvolt ez a lemez, valamikor érettségi környékén vettem és emlékszem, hogy nagyon megragadott, hozzátartozik, hogy akkoriban volt a legintenzívebb olvasós és egyéb bölcsészkedős korszakom, így kétszeresen hatott a lemez üzenete. Persze tisztában voltam vele, hogy a Piramis név, illetve a Som-Gallai-Závodi Janó-Köves Pinyó négyesfogat Révésszel vagy Révész nélkül a korabeli rocker Piramist jelenti, talán nekik is azt a modellt kellett volna követniük, amit ebben az időszakban a Joy Division-New Order, azaz nevet váltani és saját innovációban egy vadonatúj útra lépni, azt hiszem a Plusz tekinthető lett volna a Piramis saját Blue Monday-jének.

 

 

Frissítés

Kapitális feledékenység: kimaradt a korszak egyik fontos zenekara, az Új Skorpió, mely trió formációban alkotott nagyot 1979 és 1983 között. A nagynevű zenekar korábban válságon ment át, ennek az időszaknak remek lenyomata a Gyere velem című album, melyet meglehetősen nehéz értelmezni, talán a Gyula, játssz című szám az, ami megmaradt az utókor emlékezetében. A banda három tagja (Szűcs Antal Gábor, Papp Gyula és Németh Gábor) Vikidál Gyulával kiegészülve megalapították a Dinamitot, mely a korabeli kulturális élet jelentős botrányává vált, hiszen az elemzők szerint a pártállam kulturális így próbálta meg kihúzni a P. Mobil méregfogát. Frenreisz helyre a bassziusgitárosi poszton Németh Alajos lépett. További érdekesség, hogy a dinamitosok közül hárman a banda feloszlása után Nagy Feróval álltak össze, így született meg a legendás Bikini, melyet mára Ős-Bikiniként emlegetünk és a zenetörténet egyik fontos szereplőjeként tartunk számon.

 

Frenreisz Károly mindeközben összeállt Tátrai Tiborral és Papp Tamással és trióban zúztak tovább, nem is akárhogy. Alapvetően rock and rollt játszottak, de a repertoárban megjelentek sajátos, reggae alapú dalok is, egyértelműen a Police hatására. Többek közt a Hej, de olcsó, illetve a Vén koldus című dalok sorolhatók ide, de több zenei megoldásban is tetten érhető a Sting vezette trió hatása - amitől kiváló produktum lett az Új Skorpió. Annak idején számos koncertjüket láttam, népszerűségük alapján ott volta a top 10-ben a P. Mobillal, Eddával, Korállal, Hobóval és más korabeli koncertzenekarokkal.

 

Szólj hozzá

new wave beatrice új hullám omega piramis prognózis rolls frakció v moto-rock