Most tettem fel a buszra a gyereket (haha, gyereket: májusban már tizenkilenc éves lesz...). Kb. fél kettőkor ér Pécsre, onnan még egy szűk órácskát utazik. Nagyon-nagyon remélem, hogy számára - ezúttal számomra is - 2005 több sikerélményt hoz, mint az idei. Mindenesetre ez az együtt töltött egy hét biztatást adott. Erről többet nem írok, egyrészt mert az ő élete, másrészt pedig tartom magam ehhez a még induláskor felállított alapszabályhoz, hogy a blogot nem használom intim témák felvetésére. Márpedig a bonyolult családi ügyek ebbe a kategóriába tartoznak.
Egyébként pedig Ghymest hallgatok, a legújabbat, az éGHYMESéket, most még csak kóstolgatom az albumot. Az első két-három hallgatás után azt mondom, hogy nem lesz ...

Többnyire nem hagynánk ki az
éjszakai betlehemest az evangélikus templomban (oda járunk jeles
alkalmakkor, ott volt az esküvőnk, sőt mindkettőnk kisgyermekkori
keresztelése is ott, vagy legalábbis - esetemben - egy másik városbeli
testvérintézményben folyt), most azonban ez történt. Ennek abszolút
prózai oka volt: fáradtság Erikánál, nekem pedig egy kis rosszullét,
nem veszélyes, csak az ünnepi menü ülte meg a gyomromat egy kicsit,
nagy valószínűséggel átléptem a bűvös vonalat: ebben a korban már
ügyelni kell a mennyiségekre ételben, italban és egyebekben.

Teljesen feldobott a hír: jövő héten a megyében két helyszínen is
játszik a
Mezőkovácsházáról hazafelé jövet fotóztam az út szélén is: egyik
kedvelt bringás útvonalamon most meg favágók járnak. Csak ismételni
tudom magam: miért nincs értéke ezen a környéken a környezetnek, még
ilyen szinten sem???