Most azt próbálom kitalálni, hogy rohadék vagyok-e vagy sem. Elajándékoztam ugyanis másfél éves basset hound kutyusunkat, de nem azért, mert meguntuk, vagy sokalljuk a tartás költségeit: egyszerűen nincs rá időnk, nem tudjuk számára biztosítani a minőségi kutyalét alapjait. Azaz: nem foglalkozunk vele eleget, nem tudjuk rááldozni azt a napi kötelező egy-két órát (sajnos, sokszor egymásra sem mindig jut ennyi, de azért senki ne ijedjen meg, egymást mégsem ajándékozzuk el).

Viszonylag hosszas kiválasztás után egy normális, szimpatikus füzesabonyi családra esett a választásunk a jelentkezők közül (ez lejött a beszélgetésekből és az emilekből), Kelly egy beagle mellett fog élni, remélhetőleg boldogan). Másfél év alatt talán nem ...

Új kutyánk órákon belül alkalmazkodottt a Nefelejcs utcai viszonyokhoz, lényegében minden korábbi félelmem, ami a basset hunddal szemben megvolt, elinalt. Kelly kutya persze kinti kutya lesz, Bonnie pedig marad panelban szocializálódott fotellakónak. Lehet, hogy nem egészen igazságos a dolog, azonban - bár a basset rendkívül intelligens és szeretnivaló - sok problémát megelőzünk ezzel a döntéssel.

S hogy miért éppen basset hund? Mert már régen is szerettünk volna ilyet, de mivel emeletes házban laktunk, ráadásul a negyediken, semmiféleképpen nem volt tanácsos lépcsőztetni, mert az tönkreteszi a gerincét. Most több kedvező körülmény lehetővé teszi, hogy bővítsük a kutyatárt (hely, nagyjából rendbe vágott udvar stb.), de ...