Alkalom szüli a tolvajt, esetünkben a rockzenei vetélkedőn való részvételt, csapatalapítást és hát egy - khm - első helyezést.

Az úgy volt, hogy esténként Balla Lajossal csetelgettünk más ügy kapcsán, amikor szóba került a csütörtök esti vetélkedő, amely egyébként immár a harmadik volt, de eddig lemaradtam róla különböző okok miatt. Most az időm engedte ugyan, de nem volt csapatom, viszont Lajos, alias DJ Lala továbbította szabad kapacitásomat Törköly Józsinak, a főszervezőnek, aki összehozott a lehető legideálisabb csapattagokkal, Verasztó Józsi barátommal és lányával, Petrával.

Természetesen semmiféle ambíciók nem vezéreltek az indulással, azonban azzal tisztában voltam, hogy ideális az összeállítás, hiszen ...

Érdekes módon csak most tűnt fel, hogy egyik retró szekrényünk teteje gyakorlatilag egy festmény. Vagy pingálmány, nem lehet tudni, bízzuk a szakemberekre, az én képzőművészeti, művészettörténeti műveltségem quite poor...

A szekrényt egyébként Orosházán vettük, egész pontosan Erika, akit valami okból vonzanak az ötvenes, hatvanas évek bútorai. A helyszín Orosháza, Székács utcai bútorbizományi, az időpont körülbelül 2006, amikor a Nefelejcs utcába költöztünk a Kölcsey utca panellakásból.

De érdekes módon sem akkor, sem a két azt követő költözéskor nem tűnt fel ez a fura szekrénytető, ami gyakorlatilag egy farostlemezre festett kép - kérdés, kinek az ecsetjéből.

Aki felismeri a festményt, illetve tippelni tud az ...

Néhány perce került ki a netre az eMasa összeállítása a helyi sajtóról, melyben én is nyilatkozom. Nem bloggerként, hanem Beol.hu szerkesztőként, ugyanis mi - és általában a megyei hírszájtok - törekszünk lefedni azt az űrt, amit a helyi cenzúra többnyire szabadon hagy, vagyis minél lokálisabb tartalmakat nyújtani, lehetőleg úgy, hogy - esetünkben - például a nagyszénási olvasót ne terheljük bucsai járdaépítéssel vagy egyéb abszolút lokális infókkal.

A jelenleginél természetesen komolyabb lokalitásra készülünk, azaz még nagyobb hangsúlyt kap a felhasználói tartalom, a jövőben nem sikkadnak el olyan infók, amelyek nem ütik meg a jelenlegi szerkesztői ingerküszöböt (lásd bucsai járdépítés).

Az alaptéma egyébként ...

Gyermek-, vagy legalábbis tinédzserkori barátom, Csikós Józsi másfél hónapja motorbalesetet szenvedett, most otthon lábadozik. Néhány napja egy olvasói levélben köszönte meg mindenkinek, aki segítségére sietett az esés után. A szöveg a Beolog-on is kinn van, de ide is kiragasztom. mert a konklúziója nagyon jó: vannak még rendes emberek.

Sajnos csak "külsősként" veszek részt az idén az OKÉ soron következő autómentes napi rendezvényének szervezésében, távmunkában csinálom a sajtómunkát. Ma délután tákoltam össze a sajtóanyagot, ma vagy holnap megy a szerkesztőségeknek, addig is ideragasztom. Az idei apropó, hogy ötéves az OKÉ, bizony rohan az idő, mintha tegnap lett volna, hogy összegyűltünk akkori munkahelyem, a Rádió 47 orosházi irodájának udvarán...

Terjeszd, és persze legyél ott (én is megpróbálok, még az is lehet, hogy áttekerek, ha jó idő lesz...)

Melega Krisztiánék az Orosházi Napló archívum rendezgetése közben akadtak erre a 15 évvel ezelőtti jegyzetre, amit izibe el is küldött nekem Krisztián ma reggel.

Mit mondjak, vicces volt szembesülni másfél évtizeddel ezelőtti véleményemmel, s főként azzal, hogy a helyi mainstream médiában nyomulok. Ezek voltak az orosházi békeidők, hiszen egy éve már szocialista vezetés volt, mégis büntetlenül lehetett a városi lapban kritizálni a fennálló kormány vezető pártja hülyeségeit. Nem is sokáig tartott ez a kegyelmi állapot: az autonóm Orosházi Napló belügyeibe nem tudtak, akartak közvetlenül beavatkozni, ezért pénzhiányra hivatkozva megszüntették.

Majd mit ad Isten: néhány hónap múlva megszületett az Orosházi Élet, mely immár ...

Ma reggel úgy érzem magam, mint egy vén rockzenész, aki már hosszú ideje nem nagyon újul meg, de ha a neve szóba kerül, akkor mindenkinek automatikusan beugrik, hogy igen, a hetvenes évek nagy bulijai, de azt, hogy manapság mit csinál, valójában nem tudja senki.

Igen, van itt ez a blog, ami éppen hét évvel ezelőtt, ráadásul hetedik hó hetedikén indult. Ezzel valójában ma reggel szembesültem, mégpedig twitteres meglepetéééés-parti keretében, Forgó Imi volt olyan kedves, hogy kitwitterelte, méghozzá egy régi fejléc társaságában.

Ez a kép egyébként 2003-ban készült, méghozzá akkori, Kölcsey utcai lakásunk erkélyéről, aztán a költözésekkel ez is változott.

Mára egyébként már a cím is elvesztette aktualitását, mert nem ...

Ezúttal sajnos csak távmunkában és meglehetősen light üzemmódban tudtam részt venni az OKÉ Föld napi programjának előkészületeiben, s úgy néz ki, ott sem tudok lenni. De hát azért van információs társadalom, hogy távoli aszfalt üzemmódban segítsem a dolgot, legfeljebb én majd másfelé tekerek.

Szóval az alapinfók:

Ma délelőtt jött egy sms Leszkó Pali barátomtól - akit már hosszú évek óta nem láttam -, hogy a régi orosházi blueskocsmában, a Talonban a régi idők emlékére Spectrum Blues Band és Neander-koncert lesz pénteken este.

Azt hittem először, hogy a húszéves évforduló alkalmából lesz egy nosztalgiabuli - merthogy bizony kis híján két évtizede, egész pontosan nem emlékszem, hogy 1990-ben vagy 1991-ben indult a blueskocsma, ami néhány évig kedvelt szórakozóhelye volt a városnak, remek zenékkel és kiváló emberekkel.

A Block, 1991-ből, forrás: Zs. P., itt pedig egy kis kóstoló.

Telefonon tisztáztuk Palival, hogy nem egészen erről van szó, vagyis egy kicsit igen. A két zenekar jelenlegi állapotában, tehát nem a régi felállásban ...

Alaposan felháborított egykori munkaadóm, a Magyar Posta keménynek szánt, de inkább szánalmas akciója, jelesül 27 postás kirúgása. A dolog személyesen is érint annyiban, hogy a négy orosházi kézbesítő közül kettőt jól ismerek, mi több, volt kollégák és bizonyos fokig a barátaim is, Szombati Feriről (balról első) és Érdi Laciról (balról a harmadik) van szó, de a másik két srác is ismerős látásból.



A mai napig nem tudom, miért jártam postaforgalmi szakközépbe, talán mert akkoriban (hetvenes évek vége), az volt a trend, hogy a gyerek szerezzen érettségit és tanuljon mellé egy szakmát is. Nem szülői nyomás volt, anyámék jobban örültek volna, ha a szarvasi gimibe járok, talán egy hirtelen jött szabadságvágy miatt lettem ...