Rajta vagyok a csoportképen
A fotóhoz kapcsolódó hír itt van , én pedig szép halkan köszönöm családomnak, barátaimnak, munkatársaimnak, twitteres követőimnak, Facebook- és iWiW-barátaimnak, bloggertársaknak és blogolvasóknak, mindenkinek...
A fotóhoz kapcsolódó hír itt van , én pedig szép halkan köszönöm családomnak, barátaimnak, munkatársaimnak, twitteres követőimnak, Facebook- és iWiW-barátaimnak, bloggertársaknak és blogolvasóknak, mindenkinek...
Újabb doodle-lal színesíti életünket az it-világ egyik legfontosabb vállalkozása, éljen március 15-e. Bízzunk benne, hogy az egy főre eső hülyedumaarány nem lesz nagyobb az elviselhetőnél, én mindenesetre tartózkodom ma az ünnepséglátogatástól, illetve az ezekről szóló tudósítások fogyasztásától. Már több mint húsz éve belül hordom a kokárdát, ha jó marad az idő, családi kirándulás a program, a célpont Póstelek, Anya és Hédi autóval, Apa pedig kerékpárral közelíti meg a helyszínt.
Frissítés 20.30 - A tervek szerint megdupláztam két nappal ezelőtti kilométereimet, kellemes futam volt. Póstelek tavasszal is remek.
Március 15-e előtt mindig borítékolható, hogy melyik hatalom mely művészeket díjazza, többnyire mindenki a közelállókat igyekszik jutalmazni. A listát még csak egyszer futottam át, de azonnal feltűnt két (három) kellemes meglepetés: Földes Hobo László Kossuth-díjat, a Ghymes-alapító Szarka Gyula és Szarka Tamás pedig megosztott Kossuth-díjat kapott.
Olyan művészekről van szó, akik eddigi megnyilvánulásaik során kerülték a direkt politikai megnyilatkozásokat, művészetük egyetemes, pártokon, érákon fölötti. Ezért egy nagy lájk a kultúrát egyébként elég nagy elánnal egyirányúsítani hajlamos konzervatív hatalomnak.
És nem lenne méltányos megfeledkezni a közös albumról sem...