Nem volt valami termékeny a blog a hosszúra nyúlt hétvégén, amit persze itthon töltöttünk, időm is volt elvileg, de valahogy nem vitt rá a lélek, hogy gép előtt görnyedjek hosszú ideig, illetve magvas gondolatokat fejtsek ki különböző jelenségekről. Sokkal inkább aludtam, olvasgattam, kutyáztam, például több órás sétákat tettünk a városban Bonnie-val, aki kezdi megérezni a tél ízét. Amúgy korán kelő vagyok (és későn fekvő), viszonylag keveset alszom, de most lelazultam, kíváncsi vagyok, hogy reggel fél hatkor mi lesz velem. Reggelente ugyanis viszonylagos óraműpontossággal működünk, én vagyok az első ébredő, kávékészítő, kutyasétáltató, indulási koordinátor stb. Remélem, a Nokia ébresztőjével ezúttal megértjük egymást...