A második nagy fordulóponthoz érkeztem, mint botcsinálta, kezdő blogger. Az első az volt, amikor egy hete mindenféle linkgyűjteménybe feliratkoztam, azaz ténylegesen publikussá tettem a Kisvárosi webnaplót: innentől önjáróvá vált az egész, s lám, Kovács Attila barátomnak fel is tűnt a dolog és megszületett az alábbi kis recenzió a Keleten.hu-n. (Félreértések elkerülése végett: sem emilen, sem szóban, sem telefonon nem jeleztem, hogy vegyétek má észre, van itten egy blogocska, mint ahogy az belterjes médiavilágunkban szokás. Annak rendje és módja szerint feliratkoztam a linktárukba, elolvasták és kész).

Hát igen, a kutyák. Gondolhatja a Nyájas Olvasó, hogy körülbelül ennyi a mondanivaló, kutyázás és kész. Bár kritikára nem ...