Ennyit a kitartásról: alig három hónap után feladtam hajnövesztési tervemet. Több okból is: melegem volt tőle, sűrűn kellett mosni, no meg nem állt sehogy az összevissza hajló ősz séró, ami azért nem tudta teljesen elrejtani a homloktájon kezdődő kopaszodást. Hahhh, negyven fölötti problémák - ha csak ez lenne a bajom, de jó lenne. Majd ősszel újra megpróbálom, hiszen csak át kell lendülni egy kritikus ponton, utána kezelhető a hosszú haj. Utoljára egyébként tiz-tizenegy éve volt hosszú hajam, nem kis megrökönyödést keltve a helyi közéletben, amiben a rendszerváltás idején a szerény  lehetőségeim szerint részt vettem, sőt még annak idején a fülbevalómat is szájukra vették jóemberek, mára ez már nem gond, azért mégiscsak volt itt valami kis rendszerváltás :-)

Kéne most valami magvas uniós szöveg, merthogy már csak 24 óra és... Hát, most semmi bölcsesség nem jön ezzel kapcsolatban, főleg, ha azt akarom, hogy ne közhelyekről szóljon (tipikus bloggerszindróma a szakirodalom szerint: csinálj úgy, mintha tele lennél gondolatokkal, és panaszkodj, hogy most éppen nem jönnek...). Annál is inkább, mert az én kis belépésem egy nagy szívás lesz: holnap reggel suli, utána néhány óra az irodában, majd jönnek az eseményhegyek: fürdőavatás Kiss Péterrel, Farkas Flórián a szentetornyai romák közt, gasztronómiai kiállítás a múzeumban, utána fáklyás felvonulás (Kiss Péterrel természetesen, de ott lesz Thürmer is, de nem hivatalosan, úgy tudom a munkáspártos kontaktomtól), éjfélkor 260 fős kórus énekli az Örömódát, ami szintén médiaesemény, hajnali fél egykor pedig kiállítás-megynitó a képtárban. Másnap Kaszaper, szocotthon-avató, utána a rengeteg anyagot meg kell vágni, adásba szerkeszteni - még jó, hogy az itthoni gép és netcsatlakozás is alkalmas erre. Esélyem sincs tehát, hogy elkészüljek a hétfőn leadandó dolgozatokkal, bár ha ihletem van, csodákra vagyok képes, például a Kondratyev-ciklusokról szólót is tegnap este néhány óra alatt összevágtam, szerintem nem is rosszul.