Nagy meglepetés nem történt, az MSZP elnöke nagy fölénnyel, a küldöttek hetven százalékának támogatásával Hiller István lett. Jobboldali, liberális és apolitikus barátaim, köpjetek szemen, nekem szimpatikus ez a jóember. Több okból is: van stílusa, bocsánatot kért '56 miatt, fiatalabb nálam (igaz, csak néhány hónappal), nincs pártmúltja, legalábbis abban az értelemben, hogy nem  nyomult felsőbb szinteken. Igazából nehéz felsorolni bármit a rovására, talán azt, hogy azért lemondhatott volna a miniszteri tisztségről, ha már Kovácsnak felrótták ezt a két dolgot. Meg aztán ott volt az a kijelentés, mely a modern média szemszögéből, de talán a modern demokrácia szempontjából is értelmezhetetlen: saját pártmédiáról beszélt már többször is, hogy az MSZP üzenetei átmenjenek.

Amiben én óvatos lennék, az a jövő. Félő, hogy nem történik itt semmi különös, legfeljebb virtuálisan: fiatal és fiatalos emberek meg tudják majd győzni a közvéleményt, hogy ők jók, hogy már lerázták az eddig nem különösebben feldolgozott kádári múltat, hogy ők olyanok mint a New Labour és az SPD. Aztán sok dolog folytatódik ugyanúgy, a zsákmányvonal például tovább zsákmányol, a hatalomgyakorlás pedig folytatódik a régi bevált módszerek szerint, á la Machiavelli.