A hétvégén elnyerte végső formáját a szakdolgozatom, Erika megformázta,
ő ugyanis egész jártas az MS Office alkalmazásokban, én pedig már vagy
öt éve, ha nem több csak OpenOffice-t használok, a nyomtatás miatt
viszont muszáj volt doc-ká alakítani. Meg aztán ő jártasabb az irodai
formázásokban, én pedig örömmel átpasszoltam a munka pepecselős részét.
Mondjuk pepecselésből nekem is kijutott, míg össze nem állt az
irodalom- és tartalomjegyzék, mellékletek, ábrák diagramok, miegymás. A
jövő hét feladata ezzel kapcsolatban mostmár csak a nyomda és a bekötés
elintézése, meg persze egy CD-melléklet összeállítása, ha marketing,
legyen marketing.
A Naplóban megnéztem az MGP bácsiról készült összeállítást, meglepően jó kis riportfilmet csináltak a TV2-esek, ami azért egy kereskedelmi tévétől komoly teljesítmény. Vannak még, akik hosszú évek agyzsugorítása után sem felejtik el a szakmát. Érdekes az ügy maga egyébként, mert nem csak holmi spicli és áldozatai itt a téma, hanem a magyar kritika, műbírálat tragédiája. Az ugyanis sajnos nem jött le, hogy azért a pártállami kritika más volt, különösen a Népszabadságban, ahol nem csak sima ítészkedés folyt, hanem a párt kultúrpolitikája is ebben testesült meg. Most kialakulhat éppen ezen ügy kapcsán egy kritikusellenes hangulat, s akkor a tényleg hiteles és tényleg kitűnő kritikusok (Fáy Miklós, Orsós László Jakab/Krausz Barnabás, Tóta W. Árpád stb. stb.) munkája is inflálódhat.
Az ügynökügyben folyó szerencsétlenkedés pedig jól példázza, hogy kis hazánk miért maradt le szinte minden frissen csatlakozott ország, de még a nem csatlakozott országok mögött is. Azért, mert mindent halogatnak, mindent kiegyensúlyoznának, mindennel taktikázni akarnak.
Szólj hozzá
A Naplóban megnéztem az MGP bácsiról készült összeállítást, meglepően jó kis riportfilmet csináltak a TV2-esek, ami azért egy kereskedelmi tévétől komoly teljesítmény. Vannak még, akik hosszú évek agyzsugorítása után sem felejtik el a szakmát. Érdekes az ügy maga egyébként, mert nem csak holmi spicli és áldozatai itt a téma, hanem a magyar kritika, műbírálat tragédiája. Az ugyanis sajnos nem jött le, hogy azért a pártállami kritika más volt, különösen a Népszabadságban, ahol nem csak sima ítészkedés folyt, hanem a párt kultúrpolitikája is ebben testesült meg. Most kialakulhat éppen ezen ügy kapcsán egy kritikusellenes hangulat, s akkor a tényleg hiteles és tényleg kitűnő kritikusok (Fáy Miklós, Orsós László Jakab/Krausz Barnabás, Tóta W. Árpád stb. stb.) munkája is inflálódhat.
Az ügynökügyben folyó szerencsétlenkedés pedig jól példázza, hogy kis hazánk miért maradt le szinte minden frissen csatlakozott ország, de még a nem csatlakozott országok mögött is. Azért, mert mindent halogatnak, mindent kiegyensúlyoznának, mindennel taktikázni akarnak.
