Túrakrónika
Ahhoz képest, hogy nyögvenyelősen, erősen beparázva a meteorológiai
előrejelzésektől indultunk el a zempléni túrára, a történet happy
enddel zárult.
Összesen tizennégyen indultunk négy autóval, no meg nyolc bringa utánfutón, illetve tetőcsomagtartókon. Látni kellett volna egy-két településen a döbbent pofákat, amint esőben, az első komolyabb őszi napon átzúgott a négyes konvoj a falun. A döbbenet még nagyobb volt másnap reggel, amint a nyolcas csapat nekivágott az útnak: Erdőbénye, Tolcsva, Erdőhorváti, Óhuta, Újhuta, Háromhuta, Regécz, Boldogkőváralja stb. lakói bizonyára láttak már ilyen ufószerű szerzeteket drótszamáron átvonulni a falun, de nem október elsején, de hát későn alakultunk, kérem, muszáj bepótolni a mulasztásokat, jelen esetben az első idei hegyi túrát.
Túl nagy eső azért nem esett, inkább esőzónákba futottunk bele, sőt dél
körül a napocska is kisütött. Rajtam kívül persze mindenki céljárművel,
mountain bike-kal tekert, a treking is alkalmas ezekre az
utakra, bajban lettem volna persze, ha az aszfaltútról letérünk -
persze ez nem szerepelt az eredeti tervekben sem, pontosabban a
bátrabbak számára volt egy ilyen alternatíva, de aztán mégsem tekerték
le - ők kárpótlásul másnap hajthattak végre egy extrém kanyart
Károlyfalván a kemping és egy tengerszem között.
Este töltöttkáposzta, hogy mégse rugaszkodjunk el teljesen az alföldi valóságtól - fantasztikus volt, még reggelire is ebből torkoskodtunk egy páran, holott jómagam reggelizni sem nagyon szoktam, de hát a hegyi levegő, ahogy mondani szokás... Egyébként biztosan meghibbantam majdnem negyvenkét éves koromra, de nagyon jól esett a hegyibiciklizés, lehet, hogy túlzás, de bennem nagyon sok adrenalint termelt a dolog, nagyon nagy élmény volt.
Misinszki Pista tagtársunk, a túra szervezője szombat estére borkóstolót szervezett az erdőbényei Illés pincébe, ami a másik feledhetetlen élmény aznapra: Illés mester kilencféle bort kóstoltatott végig a társasággal, mellé történeteket mesélt a pincéről, a Tokaji-hegységről és persze magáról a borról, ami tényleg nagyon kellemes volt. Mostanában egyre inkább meg kell hogy mosolyogjam a hirtelen szakértővé nőtt borsznobokat, de most a fíling engem is elkapott, persze csak kulinárisan.
A hétvége lezárásaként egy kis kitérő Károlyfalvára, itt azonban már nem vettem részt túrán, sem gyalog, sem kerékpáron, egyrészt azért, mert nem volt nyári cuccom, az idő pedig nyáriasra váltott, másrészt mert eléggé elfárasztott fizikailag ez előző nap. Ebéd után - fél négy körül - irány haza, ekkor már kevésbé éreztük hülyén magunkat a tetőn és az utánfutón velünk utazó bringák miatt - talán mert nekünk volt igazunk: érdemes volt belevágni.
Szólj hozzá
Összesen tizennégyen indultunk négy autóval, no meg nyolc bringa utánfutón, illetve tetőcsomagtartókon. Látni kellett volna egy-két településen a döbbent pofákat, amint esőben, az első komolyabb őszi napon átzúgott a négyes konvoj a falun. A döbbenet még nagyobb volt másnap reggel, amint a nyolcas csapat nekivágott az útnak: Erdőbénye, Tolcsva, Erdőhorváti, Óhuta, Újhuta, Háromhuta, Regécz, Boldogkőváralja stb. lakói bizonyára láttak már ilyen ufószerű szerzeteket drótszamáron átvonulni a falun, de nem október elsején, de hát későn alakultunk, kérem, muszáj bepótolni a mulasztásokat, jelen esetben az első idei hegyi túrát.
Túl nagy eső azért nem esett, inkább esőzónákba futottunk bele, sőt dél
körül a napocska is kisütött. Rajtam kívül persze mindenki céljárművel,
mountain bike-kal tekert, a treking is alkalmas ezekre az
utakra, bajban lettem volna persze, ha az aszfaltútról letérünk -
persze ez nem szerepelt az eredeti tervekben sem, pontosabban a
bátrabbak számára volt egy ilyen alternatíva, de aztán mégsem tekerték
le - ők kárpótlásul másnap hajthattak végre egy extrém kanyart
Károlyfalván a kemping és egy tengerszem között.Este töltöttkáposzta, hogy mégse rugaszkodjunk el teljesen az alföldi valóságtól - fantasztikus volt, még reggelire is ebből torkoskodtunk egy páran, holott jómagam reggelizni sem nagyon szoktam, de hát a hegyi levegő, ahogy mondani szokás... Egyébként biztosan meghibbantam majdnem negyvenkét éves koromra, de nagyon jól esett a hegyibiciklizés, lehet, hogy túlzás, de bennem nagyon sok adrenalint termelt a dolog, nagyon nagy élmény volt.
Misinszki Pista tagtársunk, a túra szervezője szombat estére borkóstolót szervezett az erdőbényei Illés pincébe, ami a másik feledhetetlen élmény aznapra: Illés mester kilencféle bort kóstoltatott végig a társasággal, mellé történeteket mesélt a pincéről, a Tokaji-hegységről és persze magáról a borról, ami tényleg nagyon kellemes volt. Mostanában egyre inkább meg kell hogy mosolyogjam a hirtelen szakértővé nőtt borsznobokat, de most a fíling engem is elkapott, persze csak kulinárisan.
A hétvége lezárásaként egy kis kitérő Károlyfalvára, itt azonban már nem vettem részt túrán, sem gyalog, sem kerékpáron, egyrészt azért, mert nem volt nyári cuccom, az idő pedig nyáriasra váltott, másrészt mert eléggé elfárasztott fizikailag ez előző nap. Ebéd után - fél négy körül - irány haza, ekkor már kevésbé éreztük hülyén magunkat a tetőn és az utánfutón velünk utazó bringák miatt - talán mert nekünk volt igazunk: érdemes volt belevágni.
