Azért Bozókit kifütyülni elég nagy f*szság volt, bárki agya is borult
el. Nem azért, mert kedvelem a kultuszminisztert, hanem azért, mert
tényleges rendszerváltóként ott ült a kerekasztal-tárgyalásokon és nem
azon az oldalon, mint amelyken a Nagy Nemzeti Konzultáló, Pozsgay Imre.
Az sem mentség, ha határon túli fiatalok voltak a füttybajnokok: a
közelmúlt hazai történelmét nekik is ismerni illik.
Az
ünnepekhez talán nem jó értelmiségiként viszonyulok, azaz nem vagyok
hajlandó ünneplőbe bújni és ájtatos pofával hallgatni valami álságos
szónokot a mának szóló üzenetekről. Azonban október 23-ához másként
viszonyulok, igaz, ma sem megyek ki a helyi megemlékezésre, elvi és
gyakorlati okokból. Az elvit nem mondom, mert tényleg nem akarok senkit
megbántani, a gyakorlati pedig összefüggésben van azzal, hogy ezzel a
szegény géppel összenőttünk egy pár hosszú napra.
1956-hoz pedig azért viszonyulok másképp, mert élő ünnepről van szó.
Nem azért, mert még bőven élnek résztvevők mindkét oldalon, még csak
azért sem, mert ennek kapcsán lehet egy jót komcsizni, hanem azért,
mert én még annak a generációnak vagyok a tagja, a ...
Keveset írok, még kevesebbet olvasok, szóval most jön a "de sokat
dolgoztam ma..." típusú poszt, de inkább nem jön. Egyelőre B. oldal
sincs, csak ötletem. Holnap talán...
Azt hiszem, ezt csak a Békés megyeiek értik igazán :) (Forrás: Faludy - Pokolbéli víg napjaim)
A dobozi (Békés megye) községháza
meghívott, hogy tartsak előadást. Mikor a megbeszélt időben a dobozi
községháza elé értem, ott senkit sem találtam, csak egy öregasszonyt,
aki azt állította, hogy senki sincs a házban. Végül megtudtam, hogy
Dobozi, a párt kommunista elnöke nem kívánja, hogy előadást tartsak.
Végül egy kisfiú érkezett egy cédulával, melyen ez állt: „Ha egy órán
belül nem távozik Dobozról, leszúrom, mint egy disznót.” Azt gondoltam:
a rendőrség segítségét kérem és ellenállok a helyi hatalmasságnak, de
sofőröm, Alföldi kijelentette, hogy velem vagy nélkülem, de azonnal
elmegy, amire én is beláttam, hogy ő ...
Nem tudom, Hobót
játsszák-e a kereskedelmi rádiók, ha igen, legfeljebb a Vadászatról
ezt-azt. Éppen ezért a kevésbé ismert első lemezről egy még kevésbé
ismert dal, egy versfeldolgozás: Allen Ginsberg. Leples bitang.
Ma egy temetésről
tudósítottam kedvenc üzemi lapomat: az egyik nagy fővárosi posta
vezetője hunyt el a napokban, hatvan évesen: rosszul lett autóvezetés
közben, annyi lélekjelenléte maradt, hogy megálljon, aztán elvitte az
infarktus. A magamfajta kívülállónak is döbbenetes volt a dolog. A
helyszín egyébként Méhkerék volt, Gurzó Tivadar szülőfaluja, ahol
nyugdíj után letelepedni szándékozott. Szóval ezzel a hajtással nagyon
vigyázni kell, talán egy kicsit ez a temetés is hozzásegített ahhoz a
döntéshez, amit ma jelentettem be egyik megrendelőmnek, egyelőre
azonban nem publikus, mert még egy nagy projekten túl kell esni, hogy
őszinte legyek, egy rendkívül abszurd, bohózatba illő eseményen,
egyébként majd mérlegelem, hogy meddig terjed ...
Meglehetősen bolond hét közepén járok: mindennap vidékre kell
furikáznom különböző ügyek miatt. Hétfő, szerda agrármarketing (ma
Bárándon jártunk), kedden értekezlet, csütörtökön pedig Méhkerékre
megyek, mégpedig a Postás újság megrendelésére. Úgyhogy a fennmaradó
időben tudok a napi munkával foglalkozni, most például hangokat vágtam,
előtte pedig pr-cikkeket írtam, de most már rövidesen elalszom, ha nem
hagyom abba...
Az
estét Faludyval töltöm, persze virtuálisan, leesett ugyanis, hogy
egy hét múlva lesz a pódiumbeszélgetés a debreceni őszi
fesztiválon, én pedig még igazán át sem gondoltam az egész est
dramaturgiáját. Elkezdtem tehát a forgatókönyvet irkálni, néhány
kérdést megfogalmazni, közben persze véletlenszerűen bele-beleolvasok a
két önéletrajzi könyvbe és néhány verset is átfutok, de csak itt
a gépen.
Közben foglalkoztat egy egész komoly szakmai-etikai probléma is, a
jelek szerint hamarosan mondanom kell egy NEM-et, a tét ismét csak a
biztonság és az etika, a dolog kezd olyan abszurddá válni, hogy könnyen
még mérlegelési lehetőségem sem marad.
A hétvégén Bajla
bloggertárs zenekara, az Abszolút Kezdők fel is lépett, meg nem is,
igazi B. Side szituáció, különös tekintettel arra, hogy a Korai Öröm
árnyékában történt mindez. A részleteket maga az érintett írja le,
itten most pedig egyik kedvencem a veszprémi színművészektől: Cyber
Love.
A várakozásaimhoz képest egész elviselhető volt a mai tolnai
kiküldetés: Dunaszentgyörgyön jártunk agrármarketing-ügyben, maga a
rendezvény persze rutindolog, de nagyon kellemes helyiérdekű
pálinkával, szekszárdi vörösborral és ugyancsak helyi őzpörkölttel
sikerült egy kicsit bearanyozni a napot, ott két-három kilométerre a
Paksi Atomerőműtől. Mondjuk a pozitív életérzéshez hozzájárult a
viszonylag jó idő, a tény, hogy nem én vezetek és persze az is, hogy
itthon - mármint a fő munkahelyemen - minden rendben működött.
Ez
a szobor Mosonmagyaróváron található, az apropó, amiért ideraktam egy
újsághír: egy rövid interjú Lebó Ferivel a megyei lapban . Lebó ismert
győri szobrász, nemzetközlieg jegyzett művész, és gyerekkoromból
ismerem, ugyanis egy faluban nőttünk fel. Ami persze így túlzás:
ismertük egymást, egy bölcs emberke volt már akkor is, már amennyire
bölcs lehet egy általános iskolás, de hát mindannyian jól ismerjük ezt
a típust: jól tanul, csendes, magába zárkózik, foci helyett olvas - egy
kicsit én is ilyen voltam még általános iskolás koromban.
Szóval tök jó érzés volt olvasni, hogy Lebó Feri otthon járt, részt
vett a harmincéves általános iskolai találkozón, no meg vitt is
ajándékot első iskolájába. Hmm, én vajon milyen ...