Ahol zsarnokság van...
Az
ünnepekhez talán nem jó értelmiségiként viszonyulok, azaz nem vagyok
hajlandó ünneplőbe bújni és ájtatos pofával hallgatni valami álságos
szónokot a mának szóló üzenetekről. Azonban október 23-ához másként
viszonyulok, igaz, ma sem megyek ki a helyi megemlékezésre, elvi és
gyakorlati okokból. Az elvit nem mondom, mert tényleg nem akarok senkit
megbántani, a gyakorlati pedig összefüggésben van azzal, hogy ezzel a
szegény géppel összenőttünk egy pár hosszú napra.1956-hoz pedig azért viszonyulok másképp, mert élő ünnepről van szó. Nem azért, mert még bőven élnek résztvevők mindkét oldalon, még csak azért sem, mert ennek kapcsán lehet egy jót komcsizni, hanem azért, mert én még annak a generációnak vagyok a tagja, a szerencsés fiatalabb generációkkal ellentétben, akiknek még 1956 tabu volt, letagadták, vagy ami még rosszabb, hazudtak róla az iskolában és a kinti világban. A családban pedig nem esett róla szó, vagy legalábbis nem nagyon, familiánknak nem volt ugyanis saját forradalmára, ráadásul szüleim is szinte tinédzserként élték meg az eseményeket, messze az epicentrumtól.
Szóval amikor a nyolcvanas évek végén kispályás versenyzőként részt vettem bizonyos rendszerváltó eseményekben, nagyon sok motivációt jelentett a forradalom, a nyolcvanas évek második felétől mohón faltam az ezzel kapcsolatos, úgy-ahogy, elsősorban szamizdatban hozzáférhető infókat, főként a Beszélőt (szegény Solt Ottília volt az összekötőm, ő küldte postán a friss lapszámokat - elég pofátlanok voltunk 1988-ban :)), de felüdülés volt Krassó György könyve, Méray Tibor Nagy Imre-kötete, ami kinyitotta a szemem.
Mára már azok tartják az ünnepségeket, akik akkoriban tiltották ezt, de nem is ez a bajom, hiszen a damaszkuszi úthoz mindenkinek joga van, igaz, csak egyszer, viszont sajnos 1956 szellemét (még ha nem is tudjuk pontosan, mi is az, vagy legalábbis privát igazságaink vannak) nem sikerült elsajátítani. Nagyon jó ürügy egyébként a maszatolásra, hogy Szűrös Mátyás, Fideszhez "megtért" egykori MSZMP-vezető éppen október 23-án kiáltotta ki a köztársaságot 1989-ben, ezért most ezt ünnepelik, bár félő, hogy sokan a köztársasági eszmét is népköztársaságiasan tették magukévá.
