Egyelőre csak egy rövid hír került fel a blogra Faludy haláláról, holott illene legalább egy nekrológot írnom. A hétvégén ezt több okból sem tettem meg: egyrészt pörgős volt a szombat-vasárnap, másrészt pedig ilyenkor nagy a nyomulás gyászfronton: mindenkinek a barátja volt, mindenki számára meghatározó volt a munkássága stb. Rengeteg anyag jelenik majd meg, mi több, megint lesz egy halom "utolsó interjú", szóval nem akarnék beállni ebbe a sorba, majd néhány nap múlva írok egy nagyobb lélegzetű, személyes visszaemlékezést az utóbbi néhány év találkozásairól, szám szerint hétről, amikor is jól vagy kevésbé jól sikerült pódiumbeszélgetéseket csináltunk együtt (két Hegyalja, két Orosháza, egy Szarvas, egy Kaszaper és legutóbb Debrecenben, a színház kamaratermében; lett volna még egy Tokaj idén nyáron, ezt azonban lemondták: túl meleg volt és Gyuri bácsi akkor már nem volt túl jól).

Nem is ezek a színpadi attrakciók az érdekesek igazán, hanem az előttük, utánuk lezajlott beszélgetések utazás, vacsora közben, apró kis poénok, hatalmas beszólások. Semmiképpen nem szabad elveszniük, csak éppen most még korai lenne megírni őket - mondom, nagy most a nyomulás gyászfronton.