Hát igen, Olaszliszka. Nagyon szomorú történet, tragédia. Ilyenkor - ha egyáltalán találkoztam valaha ennyire torokszorító helyzettel - elfelejt az ember mindent, amit korábban mondott liberalizmusról, toleranciáról. Mert azért akárhogy is nézzük, vademberekről van itten szó. Nem többről, mint háromról, vagy akárhányat gyanúsít meg a rendőrség akár azért, mert brutálisan ütlegelt egy szerencsétlen autóst, majd meggyilkolta, vagy azért, mert nézte és biztatta őket - mindezt két gyermek szeme láttára.

A barmok talán még most sem fogják fel, hogy mit műveltek: sutba dobtak mindent, amiért olyan sokat dolgoztak a roma és nem roma polgárjogi harcosok ebben az országban. Hallani fenyegetésekről, szkinhedekről, uszító körlevelekről (én is kaptam egyet, meg is döbbentem a feladón, egy normálisnak gondolt barátom küldte) és még uszítóbb publicisztikákról.

Mit lehet ilyenkor mondani halkan? Azt, hogy nagyon szomorú történet ez, ám a felelős mégsem többmillió roma honfitársunk egy kalap alatt (hiszen ilyenkor eszembe jutnak roma barátaim, akik biztosan nem tennének ilyet és nemroma ismerőseim, akikről hamarabb elhinném ugyanezt), hanem azok, akikről ez bebizonyosodik. A hatalom urai pedig szokjanak le gyorsan arról, hogy baloldali romákra meg jobboldali romákra osztják ezt a kisebbséget (merthogy már szinte mindegyikük meghatározta magát újabban valamelyik irányba, ugyancsak a környezetemben), sokkal inkább a polgárosodott, tanult, felvilágosult cigányság megjelenése lenne kívánatos Orosházától Olaszliszkáig.