Bár vannak, akik teljeskörű beszámolót várnának a fesztiválról, nos ez fizikai képtelenság, még a twitterre küldött napi 5-6 bejegyzés sem fedi azt, amit látok és hallok.

Sajnos negatív hírből ezúttal sincs hiány, ugyanis megvolt az évi kötelező tragédia , bár kommunikációs szempontból ez most nem az én gondom volt, mint annak idején a sátorrobbanás/lobbanás.

Zeneileg viszont többet láttam/látok, mint tavaly, egyebek közt elbúcsúztattuk a Kispált , nagy valószínűséggel életem utoljára láttam őket így együtt, bár rossznyelvek szerint lesznek majd nagy visszatérések, én pedig azt gondololom, talán ebben is elütnek Lovasiék a nagy romlott poppiactól, hogy mégsem lesz így.

Aztán persze egy jó kis Motörhead, aztán Balaton ...

Harmadik napja Hegyalján, gyakorlatilag ezekben a percekben kezdődnek meg a zenei programok, a nagyszínpadon a Borsodi fesztiválok arca, a nemzet nyugdíjas csótánya, Nagy Feró kezd. Ma bele tudok nézni néhány érdekesnek ígérkező koncertbe, néhány év után a mi színpadonkun ismét élő zene lesz, mondjuk a ma éjszakai felhozatalról sajna nem tudok semmit.

Programhelyszínünk összeállt, napközben nyomtam is erről néhány twitterfotót, és maga a fesztivál is felkészült a több tízezres őrületre. Holnap indul a verkli nálunk, sőt a beszélgetések jó részét is én csinálom. A felkészülés mondjuk elég rohamtempóban zajlott, de azt hiszem, elég alaposak voltunk, én például tegnap kilenctől fél hatig csak ezzel foglalkoztam, egész pontosan ...