Fiatal koromban, különösen a nyolcvanas évek első felében rengeteget vonatoztam, mi több, néhány évig a munkahelyem volt, no nem a vasútnál, hanem a Postánál, egész pontosan a Mozgóposta és Csomagfeldolgozó Vállalatnál, ha jól emlékszem az elnevezésre. És persze vidéki gyerekként két-három hetente, havonta vasúton jártam haza szüleimhez és vissza.

Tehát volt módom megutálni a vonatozást, bár manapság is ha hivatalos fővárosi utam van, szívesebben utazom vonattal, mert több idő jut olvasni/dolgozni, illetve megkímélem magam a forgalommal, parkolással stb. járó stressztől.

A gyerekek azonban szeretik a vonatozást, és egy jó szülő ehhez alkalmazkodik, így ma vonattal tettük meg a Telekgerendás-Orosháza útvonalat, jó nagy sétákkal, mert mind mi, mind a nagyszülők jó messze laknak a vasútállomástól, de időnk volt rá, a séta pedig egészséges, ráadásul károsanyag-kibocsátásunk is minimálissá vált ezáltal.

Hazafelé persze már nem voltam annyira nosztalgikus, mert pont szerencsém volt, amikor Kerekes Janihoz beugrottam az üzletébe, mert egy ismerőse éppen Békéscsabára indult, így hazafelé már autóval hoztak.