Ha jól számolom, nyolc év után ismét meghirdették a szarvasi Zebra klub tehetségkutatóját fiatal zenekaroknak. A Dobbantó két okból is megdobbantotta a szívemet: egyrészt, mert ismét felkértek zsűrizni, másrészt pedig mert nosztalgikus érzések kerítettek hatalmukba.

A zsűrizés megtisztelő dolog, de ugyanolyan para is, hiszen bár őrült zenebuzi vagyok, aki követi a kortárs könnyűzenét, mi több, írok is róla elég sokat, a felelősség azonban súlyos, szerencsére remek szakemberek lesznek ott, akik kiegyenlítik esetleges botlásaimat.

Régen olyan kiváló zenekarok kaptak itt nagy lendületet, mint a Magna Cum Laude, az azóta sajnos már nem létező Insipid, az ugyancsak feloszlott Nothing BN, vagy éppen az akkor még Honey Bee néven szereplő Honey Beast (érdekesség, hogy a banda énekese Czutor Anett, Czutor Zoli húga volt, jelenleg pedig Herndádi Judit lánya a frontlány).

Persze nem csak a győztesek okoztak kellemes perceket, nagyon sok jó banda mutatkozott be, gondolom, többségük már nem létezik, kíváncsi vagyok, a mára 30-as, 40-es urak és hölgyek ragadnak-e még hangszert, vagy hallgatnak-e zenét egyáltalán a zene öröméért.

A zebrás tehetségkutatás egyébként a lehető legigazságosabb és legdemokratikusabb, nem mondja a meg a tévétársaság meg a shwobiznisz urai, hogy kit kell bent tartani a látogatottság meg a bulvár híréhség miatt, objektív és szubjektív szempontok szerint pontoz a zsűri (pld: hangszertudás, színpadi mozgás, szöveg, szövegérthetőség stb.), de a közönség is korrigálhat azzal, hogy egy fellépőt a döntőbe juttathat.

Úgyhogy ahogy a napokban twitteltem: reszkessetek, ifjú titánok, én is zsűrizek a Zebrában.