Rendkívüli módon éppen Mészáros Lőrinc végrehajtói tettek rendet egy olyan dologban, amely korábban egy profi médiacég rossz döntéseként okozott komoly károkat a Békés megyei tájékoztasban. Távozik Nánási János, a Békés Megyei Hírlap kiadóvezető-főszerkesztője, volt főnököm, Döglött oroszlánt rugdosni nem elegáns, éppen ezért egyéni sérelmekről nem lesz szó, csupán megkísérlek egy elemzésfélét.

Nánási a konkurens Hír6 fotóján

December elsején futott végig a médián a hír, miszerint lényegében lefejezték a Mediaworks megyei lapjait, azaz megszüntetik a még Axel-Springer által kialakított összevont kiadóvezető-főszerkesztői rendszert. Laikusok számára ez nem tűnik lényegi dolognak, azonban nagyon is az, ha megvizsgáljuk a valódi tartalmat is: az összevont pozíciót a legtöbb helyen - például Békésben - nem szakmai, hanem pénzügyi vezető töltötte be, a szakmai munkát pedig a mellé (de inkább alá-)rendelt felelős szerkesztő irányította. Ez az első szakmai konfliktusig hangzik jól, ugyanis egyértelmű, hogy a szakmai kérdések (médiaetika, pártatlanság, függetlenség stb.) iránt kevésbé érzékeny főnök hozza meg a döntést.

Legalábbis Békés megyében ez történt az utolsó években. Én az Árpási-korszakról túl sokat mondani nem tudok, hiszen vele nem dolgoztam, viszont Varga Ottóval egy napon, 2006 áprilisában léptem be a céghoz online szerkesztőként. Ottóval öröm volt dolgozni, szerette, amit csinálunk és generációsan, kulturálisan is megtaláltuk a közös hangot. Néhány év múlva azonban őt Egerbe helyezték, Békéscsabán pedig Nánási János korábbi hirdetésvezető, majd kiadóvezető lett a kiadóvezető-főszerkesztő, a felelős szerkesztő pedig Pocsaji Richárd.

Nánási egyébként jó szakember volt, ügyesen intézte a hirdetési bevételek gyűjtését, illetve szervezte a céges promóciókat. Idejekorán felismerte, hogy egy szegény, szerény gazdasági mutatókkal rendelkező megyében a sűrű fillér megbecsülése hatékonyabb bevételszerzési mód, mint a nagy halak utáni kajtatás. Az Axel Springer azonban úgy gondolta, hogy aki e területen sikeres, az egy egész kiadót, mi több, szerkesztőséget is elmenedzsel majd. Ami igaz is lenne, ha nem egy speciális termékről beszélnénk, melynél más szabályok érvényesek, mint mondjuk egy fröccsöntő üzemben vagy egy áruházban, ahol viszonylag egyszerű mérni a hatékonyságot.

A napilap azonban speciális termék, amely az olvasói bizalomra épít, amiért napról napra, online médium esetén percről percre meg kell dolgozni. Azt pedig csak hiteles tájékoztatással lehetséges, mert az olvasó - minden ellenkező híreszteléssel szemben - nem hülye, és a pénztárcájával szavaz. Mint már korábban említettem, a nehéz években felértékelődött az a (köz)pénz, amit az intézmények, önkormányzatok fordítottak hirdetési célra, amivel nincs is baj, hiszen fontos üzeneteik vannak a közvélemény felé. A baj ott kezdődött el, hogy a Keresztapa kért is valamit ezért a hirdetési bevételért (vagy önként ajánlkozott a cég, a fene tudja).

Tény, hogy egyszerre csak fontos lett a helyi hatalmasságok érzékenysége, a kínos, kritikus dolgok elsikkadtak, sőt a Beolon sok esetben nem is szemlézhettük ezeket, helyette a főnöki szobából a "több pozitív anyag jelenjen meg" ukáz érkezett. 2014 elejéig ez biztosan így ment, infóim szerint a helyzet később csak fokozódott. Az egyik legfrissebb botrány, hogy az Együtt elnöke, Szigetvári Viktor helyi tájékoztatójáról egy szó sem esett, legalábbis az egyik helyi vezető Facebook-posztja szerint.

Az ellenzéknek vidéken most jó kis téma ez a nagyarányú tisztogatás, akár tüntetések is szervezhetők a sajtószabadság védelmében. Csak nem Békésben, vicces is lenne, ha azok követelnék vissza a volt főszerkesztőt, aki részben felelős a kialakult helyzetért. Ez a történet igazi tanulságokkal teli dráma, melynek a legfőbb üzenete, hogy a NER már csak ilyen: hiába hajbókolsz és teszel elvtelen dolgokat, ha nincs szükségük rád, ejtenek. Csodálkozom, hogy nem akadt választókerületi vezető, aki esetleg odaszólt volna Liszkayéknak, hogy nemár, hiszen Nánási hűséges, bár az sem kizárt, hogy a jelenleg dúló Békés megyei fideszes belharcban rossz lóra tett.

Habár az utolsó időkben enyhén szólva fagyos volt a viszonyom Jánossal, nem érzek elégtételt és kárörömöt, kívánom neki, hogy pénzügyi és marketinges képességeit egy kevésbé embert próbáló helyen tudja kamatoztatni.

Pocsaji Richárd helyében viszont még ennyire sem lennék: egykori padtársam (merthogy a szerkesztőségben egymás mellett ültünk, így intenzíven jártam rá a papírzsebkendőjére meg a dugicsokijára) próbálta képviselni eddig a szakmaiságot, remélhetőleg főszerkesztőként erre Mészáros-zsoldban is lesz lehetősége. Annál is inkább, mert a felelőssége mindennél nagyobb, el is mondom, miért gondolom ezt.

A kilencvenes évek elején már működött egy csodálatos civil szervezet, a Közösségfejlesztők egyesülete, melynek elnöke Pocsajiné Fábián Magdolna volt, Ricsi édesanyja. Ez a szervezet nagyon sok remek programmal segítette a demokratikus gondolkodás és a szólásszabadság megértését, illetve gyakorlását, jómagam is végigültem egy csomó konferenciát, workshopot és az ott hallottakból későbbi helyi laposként, napilaposként rengeteget tudtam hasznosítani, és szerintem ezzel nem voltam egyedül. Ez egy olyan örökség, amit mindenképpen tovább kell vinni.