Hetedikes általános iskolás voltam, azaz nem sokkal idősebb, mint most a kislányom, amikor egy szép este a család bevackolt a tévé elé, merthogy kezdődött a Metronóm 77, ebben az évben ugyanis így hívták a táncdalfesztivált.

Sorra jöttek az ismert és ismeretlen előadók, a maguk langyos unalmával (felnőtt fejjel azért később rá kellett jönni, hogy az Illés Zenekar meg a Color azért nem egészen ez a kategória). Aztán egyszer csak feldübörgött a csatolt videó és akkor valami megváltozott. Ha nem is azonnal, de a korábban kizárólag a rádióból-tévéből megismerhető zenék világa kitágult számomra és bár a Piramist rajongásilag átugrottam, hiszen a P. Mobil és a Beatrice hitelesebb volt (vicces, hogy ezen a fesztiválon még a ...