Az idén ismét lesz szupermaratoni, úgyhogy sporttársak, lehet készülni. Természtesen a reflektor ismét a futókra vetül, mi pedig az ő árnyékukban csak tekerni fogunk, de nem is vagyunk mi élsportolók, hogy túlzott ambícióink legyenek.

A versenykiírást böngészgetve úgy tűnik, túl sok változás nem lesz, már csak a téli álomból kell felocsúdni és hipp-hopp, már itt is van május vége.

A versenykiírás (pdf)

A tavalyi verseny fotói:

Békéscsaba-Arad-Békéscsaba szupermaratoni

Pedig megfogadtam, hogy nem érdekel a Békéscsaba-Arad-Békéscsaba részletes végeredménye , de mégsem bírtam ki, megnéztem: 41. hely a középmezőny alsó felén, 65 befutóból fájó térddel, cuccokkal a csomagtartón, nem kapkodva: asszem, ez kitehető eredmény....

Fegyelmezetlen blogoló vagyok mostanság - erre egy kolléga figyelmeztetett ma a cégnél: hát te már nem vagy Aradon? Persze hogy nem, hazatekertünk vasárnap, minden rendben, még érem is járt, persze csak biankó, mert valahol az alsó középmezőnyben végeztünk - társadalmi helyzethez méltóan :)

Készülök egy beszámolófélét írni a Beolra, de még nem csókolt meg a műzsa, és persze az egyéb teendők sem teszik ezt lehetővé, hogy két nyugis órát töltsek a Google Docs előtt és leírjam a legnehezebbet, az első mondatot...

Nagy bátran az idén én is rászántam magam a Békéscsaba-Arad-Békéscsaba kerékpáros szekciójának megtételére, meg is kezdődött az alapozás, tegnap délután egy negyvenest tekertünk Kerekes Janival. Viszont néhány hete a térdem különös dolgokat művel, a legváratlanabb helyzetekben (és persze mozdulatokra) fájni kezd. Ami eddig tekerés közben nem okozott gondot, sőt jót is tett neki egy kis terhelés, tegnap viszont majd megőrültem a fájdalomtól. Most azon dilemmázom, hogy csontkovácshoz menjek vagy kezdjem valami reumatológusnál....